A keskeny ösvényen azok járnak elsősorban, akik Krisztust az evangéliumi tanácsok hivatásszerű betartása alapján követik: a szerzetesek. Mondanunk sem kell, hogy ez az út mennyire tövises és meredek. Sok kegyelem és acélos lelki erő kell hozzá, hogy ingadozás nélkül végigjárjuk és célt érjünk. A tapasztalat igazolta az isteni Mester mondását: „Multi sunt vocati,” – hivatva ugyan sokan vannak, – „pauci autem electi” – a kiválasztottak száma azonban csekély.
E könyv társ akar lenni a keskeny ösvény hosszú útján. A hivatottakat akarja megerősíteni, megsegíteni, és ha ellankadtak, újból útnak indítani, hogy necsak hivatottak, hanem kiválasztottak is legyenek, akik miután elindultak, kitartanak a végső célig és biztosítják örök megdicsőülésüket. Útitárs tehát ez a könyv és jóbarát az élet nehéz óráiban. Nem tankönyv és nem nyújt rendszerbe foglalt – hogy úgy mondjuk, katekizmusszerű tanítást. Megelégszik azzal, hogy buzdít és bátorít, főleg amikor megértő jó szóra, szeretetteljes útbaigazításra van szükség.
A gyakorlatot illetőleg a mai nehéz életviszonyokra van tekintettel. Arra törekszik, hogy – hosszú tapasztalatra támaszkodva – megteremtse a reális kapcsolatot a mai zavaros élet, a nagyon is megnehezített munka és az ősrégi, soha nem változó, önmagához hű maradó szerzetesi életeszmény között. A mai kor küzdő és példásan helytálló szerzetesének, nézetünk szerint, erre is nagy szüksége van. A könyv teljes általánosságban mindenkihez szól és nincs – mert nem is lehet – tekintettel egyes meghatározott szerzetes-testületekre. Buzdító, életszentségre serkentő szavait férfiakhoz és nőkhöz egyaránt intézi. – Tanácsai alapját – ennyi megszorítás mégis van benne – az úgynevezett „vita mixta” (kevert életforma) és a „vita activa” (tevékeny életforma) képezi. Ezekre a szerzetekre van elsősorban tekintettel. A csak szemlélődő szerzetek igényeit ennélfogva nagyobbrészt nem elégíti ki. A Függelékben kizárólag a szerzetes-elöljárókhoz fordul és nekik szolgál tanáccsal (a szerzetes-elöljárók az aszkétikus irodalom mostohagyermekei).
A könyv 159 buzdítást, bátorítást ad a következő fő témákban:
I. A szerzetes életszemlélete (Természetfeletti életszemlélet; A szerzetes életszemlélete; Lélekkel telített életszemlélet; Napsugaras életszemlélet)
II. A szerzetes életalakítása (Az ismeret szerepe az életalakításban; Az akarat nevelése; Az ambíció szerepe az életalakításban; Az érzelemvilág nevelése)
III. Emberarc és istenarc (Az emberarc istenadta szépsége; Az örökszép Krisztus-arc; Jézus, az Istenember; Átalakulás)
IV. Istenszolgálat és természetfeletti élet (A természetfeletti világrend; A kegyelmi erő; Kegyelmi élet; Istenszemlélet; Beszélgetés Istennel; Liturgikus érzék)
V. A keskeny ösvény, az evangéliumi tanácsok útja (A kiválasztás kegyelme; A szerzetesi fogadalom; Az eszményi szegénység; A szent engedelmesség; A lelki érintetlenség)
VI. A szerzetes mindennapi élete (Szerzetünk; A szerzetesközösség; A szerzet szelleme; Elöljárók; A szerzetesi fegyelem; Áthelyezések; A napirend szerepe a szerzetesi életben; Az idő; A munka; Olvasmányok és tanulmányok; Betegség, betegek és betegápolás; Szent ruhánk jelentősége)
VII. Az apostoli gondolat (A misztikus Krisztus-test; A gondjainkra bízott lelkek)
VIII. Kicsendülés (A szerzetes mennyei Édesanyja; Az örök beteljesülés küszöbén)
IX. Függelék (Gyakorlati tanácsok szerzeteselöljárók számára; Az elöljáró; Önmegszentelődés; A szent szegénység szerepe a szerzetesi kormányzatban; A szent engedelmesség szerepe a szerzetesi kormányzatban; A kormányzat művészete; Aranymondások)