A könyv Meer de Walcheren, Pierre von der konvertita naplója.
A mai modern tömegek, akik nem hisznek Isten Országában, annak a másik országnak a Rejtelmeit keresik, mivel nem élhetnek Titkok nélkül azok, akik „Isten képére és hasonlatosságára vannak teremtve”. Mert lehet élni kenyér, bor, fedél, szerelem és boldogság nélkül, de nem élhetünk Rejtelem nélkül. Ezt megköveteli az emberi természet. Vannak sokan, akiket a látszat-valóság kielégít és más egyéb nem is létezik számukra. Ám az igazi emberek, az igazi élők, azok, akik „nem hiába kapták a lelküket”, szenvednek és sírnak mint az elhagyatottak, míg csak meg nem találják az Egyházat, minden Titok kulcsának az őrzőjét és letéteményesét. Ez a története Pierre Van der Meer de Walcherennek.
A szerző Hollandiában született, a mögött az áthatolhatatlan gát mögött, melyet Kálvin épített négy évszázad előtt, hogy örökre elválasszon az Egyháztól egy „lápi népet”. Ő mégis megmászta valami rejtelmes módon ezt az akadályt. Őt csak a Végtelen tudta kielégíteni, és kétségbeesetten vergődött, nem találva kiutat korlátai börtönéből. A protestantizmus börtönében vergődött, mert egy protestáns – elveinél fogva –, csak önmagára támaszkodhatik, és évszázados ellenszenvet táplál a katolicizmus ragyogásával szemben. Az istenkereső vágy az ilyen embernek azt jelenti, hogy aggódással és végtelen csalódások között fogja Őt keresni mindenütt, csak ott nem, ahol éppen van, Krisztus csalhatatlan Egyházában. Mert az ő szemében ez az Egyház nem létezik, nem létezhetik. Hiszen annyiszor ismételték ezt neki. Ez az Egyház lehetetlen, mert természetfölötti: következésképpen terméketlen, képtelen élni és életet adni. Milyen szomorúság, milyen mondhatatlan szánalom látni ezeket a szerencsétleneket, akik bensejükben hallják – mint távoli és biztató harangzúgást – Isten hívó szavát, amint sírva keresnek itt is, ott is, az Egyház körül, de nem gondolnak arra, hogy oda belépjenek. Van der Meer Péternél senki nem ismerte jobban ezt a fájdalmas keresést, ezt a kimondhatatlan szenvedést. Ez páratlan erővel jut kifejezésre könyvében, míg csodálatos megtérésének a pillanatához el nem érkezik.