Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Joseph Tissot: Hibáink jórafordításának művészete
Már a könyv címe is megragad és leköt. Micsoda művészet lehet az, amely a rosszból jót, a gyarlóból nemeset, a hibából tökéletességet, a bűnből erényt tud kihozni? A felületesen gondolkodó ember előtt úgy tűnik fel ez, mint fából vaskarikát csinálni. Pedig már Szent Pál apostol mondja: „Minden javukra szolgál azoknak, akik Istent szeretik.” „Minden, még bűneik is” – hozzáfűzi Szent Ágoston. P. Tissot könyve megfejti ennek a titkát. Fokról-fokra megmutatja, hogy miképpen lehet mindenféle lelki bajból a lélek számára hasznot meríteni, miképpen lehet halálthozó méregből gyógyítószert készíteni.
Két szent szerző szól e könyvből hozzánk és ad vigasztaló, bölcs tanácsokat, hogy ami a lelkeken sebet ejtett, ugyanaz a lélek gyógyítására, sőt mi több, tökéletesítésére szolgáljon. Az egyik szent szerző Szalézi Szent Ferenc. A könyv folyamán 162-szer beszél a nagy egyháztanító az ő utolérhetetlen, vigasztaló és felemelő tanításával. P. Tissot a szent hűséges követője, mesterének tekintélyére és bölcs elveire, mint megdönthetetlen igazságokra támaszkodik, midőn majdnem minden oldalon őt idézi. Innét e könyv szalézi levegője, illata és kenete. Szent Ferenc a lelki vezetők között legjobban tud hozzáférkőzni a bűnbeesett gyarló ember szívéhez. Szavainak bűnösöket fölemelő, megnyugtató és vigasztaló hatásáról írja P. Tissot: „A legbűnösebb szívekben is kifakad a remény, hogy ismét elfoglalhatják helyüket a Családatya övéi között.”
A könyv második szentéletű szerzője maga P. Tissot József a Szalézi Szent Ferencről nevezett missziós társaság egykori generálisa, ki lángoló buzgalmával és szentségével a múlt század második felében Franciaország és főképpen a francia papság nagy reformátora volt. Hogy a francia klérus a Combes-féle vallásüldözést hősiesen kiállotta, az nem csekély mértékben P. Tissot apostoli működésének a gyümölcse. Jelen könyvének célját és törekvését röviden igy jellemzi: „Vigasztalást ad a múltra, lelkesítést a jelenre, oltalmat és buzgóságot a jövőre.”
E könyvet a lelkigyakorlatoknál, bűnből fölemelkedőknek, úgyszintén a buzgó lelkeknek mint lelkiolvasmányt nem lehet eléggé ajánlani.
A könyv elmélkedései:
I. rész
1. Ne csodálkozzunk hibáinkon
2. Hibáink láttára ne jöjjünk zavarba
3. Hibáink láttára ne csüggedjünk el
II. rész
1. Használjuk fel hibáinkat, hogy gonoszságunk tudatában megalázkodjunk
2. Használjuk fel hibáinkat, hogy szeressük hitványságunkat
3-4. Használjuk fel hibáinkat, hogy az Isten irgalmasságába vetett bizalmunkban gyarapodjunk
5. Használjuk fel hibáinkat, hogy az állhatatosságban megerősödjünk
6. Használjuk fel hibáinkat, hogy buzgóbbak legyünk
7. Használjuk fel hibáinkat, hogy az elégtételben gyakoroljuk magunkat
8. Használjuk fel hibáinkat, hogy a Boldogságos Szűz Mária iránt fokozottabb áhítatra gerjedjünk