Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Szives Béla: A tövisfalvi tisztelendő
Az öregedő plébános és a kispap, akit féltő gonddal utódjának nevel – Pál és Timóteusz – két pap generáció, két lélek fejlődéstörténete a könyv.
A tartalom röviden: Pál gondját viseli kiskora, keresztelője óta a szerencsétlen családi körülményekbe csöppent emberpalántának. Később taníttatásának terhét is magára vállalja. A nagydiák nyarankint plébániájának vendége. Utolsó középiskolai évének vakációjában közli jótevőjével elhatározását: pappá szeretne lenni. Pál régi, titkos óhajtása ez. Kettőzött buzgalommal ügyel ettől kezdve lelkének gyermekére, utódjára. A kékreverendás Timóteusz tanul, készül az életre, megvívja a maga hivatásának harcát, – mély lélektani tudással rajzolja a szerző a Teremtő szolgálatára hívott fiatal szív elszakadását a teremtményektől egy nyári élmény utóhatásaként – és végül felszentelés után ott látjuk a tövisfalvi templom oltáránál, amint első áldozatát mutatja be az Úrnak.
E történet keretébe olvad bele a magyar falu élete. Mesteri típusokban jelenik meg a veszekedő, italozó, szentelt helyet gyalázó (a falu keresztjének léckerítését is felszakítják verekedés közben) ember mellett a bölcs, jószívű, adakozó, mélyhitű, templomújjáépítő magyar. A plébános életének minden öröme, fájdalma föltárül itt. Tárgyalja a részekre szakadt falu egységbeforradását, a papi élet szellemi vezető és megváltó jellegét. Nagyon jó reflexiókra készteti az olvasót Pál plébános ügyes összeállítású könyvtára, emberismerete. Azzal a megnyugvással tesszük le a könyvet, hogy a kis Timó méltó utódja lesz mesterének, s ha az idők talán nehezebb kérdések elé állítják is, jól megoldhatja ezeket a régi alapon: népből jött, népért élő istenszolgájaként.
Schmiedt Béla (1901–1971) plébános, lelki író neve Szives Béla (kb. 1946-tól).