Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Rab Pál: Eucharisztikus példák
A mű egy eucharisztikus példatár, mely az 1938-as eucharisztikus szentévben jelent meg. Csakis hiteles, megtörtént adatokat hoz, mert ezekből valahogyan csodálatos módon az élet árad. Sugárzik belőlük az élmény ereje, azé az élményé, amelynek okozója maga az Úr Jézus az Eucharisztiában.
A könyv első része az akkori spanyol polgárháborúhoz és a szovjet kommunista diktatúrához kapcsolódik. A második rész eléggé bő. Az Egyház állandóan sürgeti a gyermekek korai szentáldozását és a napi áldozást. Az Eucharisztia ártatlan, harmatos kis virágai ezek a bájos gyermeklelkek. Talán ők okoznak legtöbb derűt, örömet nemcsak az embereknek, hanem a Krisztus Király elhagyatott szent Szívének is. A harmadik rész a hétköznapi porból előcsillogó drágagyöngyök. A negyedik rész a korona, a szentek dicsősége. A poros föld fölé boruló kék ég ragyogó napjával; a sötét éjszakát burkoló csillagos ég szikrázó csillagjaival. Az örök ujjongás a zokogás felett; az el nem múló ünnepi lakoma az éhezés felett. A szentek diadalmas, beteljesült életének forrása: a választottak Gabonája.
A könyv példái:
I. A misztérium (Tarzicius; Az utolsó szentmise; A XX. század Tarziciusa; Fogoly főpap miséje; Szentmise; Nem vértanú Tarzicius; A sienai csoda; Miguel Ortega; Farkaskarmok között; „Íme a szentostya!”; A kis „szerpap”; Elsőáldozás éjfélkor; Az Eucharisztia kis áldozata; Bilincsekben Jézusért; Modern Tarzicius; „Los technicos!”).
II. Engedjétek hozzám… (Angyal kezéből; Az elsőáldozók védőszentje; A napi áldozás kis apostola; A gyermek öröme; Jézuska illata; „Elég lesz most, fiacskám!”; Bennem van az Úr Jézus; Mártika; A kis makacs; Mindnyájan; Bűnt soha…; Egy ugandai állvaáldozó; Büszke vagyok és engedetlen; Paszkál nem rossz…; „Mondd meg a hithirdetőnek, hogy ismerlek!”; „Mi van veled, Heribert?”; A lepkeutcai kis pillangó; A kis ministráns; Vendég; Meghalok az örömtől; Jézus csókja; Az igazi…?; Annyi mondanivaló…; Forró csókot az ostyára; Még nagyon kicsi…; Vegyünk süteményt!; A legszomorúbb kérés; Gyermekcsacsogás; …Hogy jobban láthassam Jézust; Nagyon éhezem a jó Istent!; A kis angyal; Ajándék; Az Eucharisztia tiszta szívek között; Kis Farkas; Karácsonyi rablók; Lángtengerből…).
III. Mindennapi kenyér (Jégmezőkőn; Jézusnak hinnünk kell!; Áldozás – lélekerősítés; Az áldoztatórácsnál; „Fehér mise”; Ötven katonát mentett meg a szentáldozás; Jézus csak a lélek bélpoklosságát utálja; Hunyadi az Úr asztalánál; Három napig nem evett szentáldozás előtt; Wittekind herceg és a szentáldozás; Százezer frank – egyetlen szentáldozás; Mise az Eiffel-torony tetején; „Asszony, nagy a te hited!”; Csengetyű; Fekete kenyér helyett … élő Kenyér; Óceánrepülés; Papi kezek; Egyetlenegy könnyezett; Az öreg indián; A vasárnapi szentmise; Napóleon és a szentmise; A kifutófiú térít; Találkozás a liturgiával; Szíverősítő orvosság; Térdre kényszerítette az Eucharisztia; Tisztelegj!; Keblén az Eucharisztiával; A legelső szentmise léghajón; Sport és szentáldozás; De Sonis tábornok; Különös szentségház; Lámpa nappal…; Apponyi és a szentmise; Szentmise … hetven kilométer; Kemény szívek … megpuhulnak; 5000 frankot fizettek, hogy szentmisét hallgathassanak; Ministráló katonatiszt; Az eichsfeldi zenekar; Mindenikben jelen van; Az analfabéta tudománya; Beteglátogatás tigris kíséretében; A fogoly pápa vigasztalója; Akit meg nem foszthatnak trónjától; Haydn művészi erőforrása; Két király; Faulhaber bíboros megvédője; „Páter, ajánlja fel értem szentmiséjét!”; Éjjeli látogató; Úrnapi körmenet – megtérés; Példa az Oltáriszentség imádására; „Az első sorban!”).
IV. Választottak gabonája (Fiam, ma nem mehetsz misére; A gúnyos nevetés vége; Vihar a tengeren; Szent Kázmér; Szentmise nagycsütörtökön; Könnyű fáradság; A dán apostol; A szentostya lenyomata; „Szentmiséket!”; Végnélküli Édesség; Ha nem eszitek…; „Itt van Ő!”; Lisieuxi Szent Teréz elsőáldozása; A forradalom alatt; Éjtszakai havazásban; Öröklámpa; Morus Szent Tamás, mint templomszolga; Mint a szegény a gazdag előtt; Lelkünk tápláléka; Éppen azért kell gyakran áldozni; „Introibo ad altare Dei”).