Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Raoul Plus: „Krisztus Jézusban”
„In Chrísto Jesu, a Krisztus Jézusban.” Egy kifejezés sem ismétlődik oly gyakran az Újszövetségi Szentírásban, mint ez. 164-szer találjuk Szent Pál leveleiben és 24-szer Szent Jánosnál. Az egész keresztény dogmában nincs is ennél tartalmasabb kifejezés. Azonban, sajnos, azt is kell mondanunk, hogy egy dogmatikus kifejezést sem értenek meg a keresztények kevésbé, mint éppen ezt, legalább is, ha annak mélyértelmű jelentését és kihatásait vesszük tekintetbe. Mit is tud Krisztusról a legtöbb ember? Ismeri földi életének 33 esztendejét és a szentségházban töltött csendes létét. Többet nem. Pedig Krisztusnak van még egy másik élete is. S éppen ezt az életét nem ismerik az emberek. Azért akarjuk ezt az életét megismertetni, vagy legalább is arra segíteni a felvilágosodottabb keresztényeket, hogy azt jobban megértsék.
S vajon melyik Krisztusnak ez a másik élete? „A Krisztus” és „a keresztények” – egy és ugyanaz! Erről a Jézusról, ki mi magunk vagyunk, erről a Jézusról szól a kötet. Nagyon kevés ember tudja, hogy ez a Jézus is létezik. Azt mondják: „Christianus, alter Christus, – a keresztény egy másik Krisztus.” Ez nagyon is igaz állítás. Azonban vigyázzunk, hogy tévesen ne fogjuk fel az állítást. „Másik” Krisztus nem azt jelenti, hogy „különböző” Krisztus. Mert mi nem vagyunk az igaz Krisztustól különböző Krisztus. Mi rendeltetésünknél fogva Krisztus vagyunk, az a Krisztus, aki létezik, az egyedüli Krisztus. „Christus facti sumus, – Krisztussá lettünk”, mondja Szent Ágoston. Nekünk ugyanis nem az a célunk, hogy mássá legyünk, mint Ő, hanem az, hogy Jézussá legyünk. Ez a könyv éppen azt tárgyalja, hogy hogyan, milyen mértékben és mily kihatásokban legyünk Jézussá.
Ez a tan mindenesetre nagyon merész tan. Azonban, ami merészség van benne, az nem tőlünk ered, hanem először is a Szentírásból, azután a Szentegyháztól, amely a Szentírásnak ezt a tanát vallja és magyarázza, továbbá a szent egyházatyáktól, akik ezt a tant oly gyakran értékesítették. Végeredményben a tant arra kell visszavezetni, aki ugyancsak tudhatja, hogy igaz-e az. S ez a valaki nem más, mint maga az isteni Tanítómester, az Úr Jézus Krisztus.
A keresztény egy és ugyanaz a Krisztussal. Jézus nélkülünk nem teljes Jézus, Ő nem teljes Jézus, ha mi nem vagyunk vele. Mi tagjai vagyunk, s éppen azért teljes személyének kiegészítő része. Ebből az igazságból közvetlenül az következik, hogy, mivel mi egy vagyunk Krisztussal, azért mi mindnyájan, mi a Krisztussal egyesültek, egy vagyunk egymás közt is. Éppen azért ennek a műnek is két részből kell állania, ha teljes akar lenni. Csakugyan, Krisztusba való bekebelezésünket két szempontból tekinthetjük. Ti. vagy abból a szempontból, hogy minden egyes keresztény milyen viszonyban áll Krisztushoz; vagy pedig abból a szempontból, hogy Krisztus összes tagjai milyen viszonyban állanak egymáshoz. Az első esetben az egyéni keresztény élet igazi természetét boncolgatjuk. Abból a tényből ugyanis, hogy mi egy vagyunk Jézus Krisztussal, következik az, hogy mindegyikünk élete legyen maga Jézus Krisztus. Mihi vivere Christus est. Ebben a kötetben csak ezzel a kérdéssel foglalkozunk.
A másik esetben a Szentegyháznak, vagy, mint mondani szoktuk, a szentek egyességének igazi természetéről van szó. Itt pedig az áll, hogy már azon puszta ténynél fogva, hogy mi mindnyájan Krisztussal vagyunk egyesülve, együttvéve is csak egy test, Krisztus titokzatos teste vagyunk. Unum corpus sumus in Christo; Krisztusban egy test vagyunk. Ezt a fölséges kérdést a „Krisztus testvéreinkben” c. kötet tárgyalja.
A kötet felépítése:
I. Jézus Krisztusba való bekebelezésünknek ténye (A tény szövegezése; Jézus Krisztusba való bekebelezésünknek fontossága; Az előbbieknek értékesítésére).
II. Jézus Krisztusba való bekebelezésünk „míként”-je (Jézus megistenít Lelke által; A Szentlélek-Isten tisztelete).
III. Jézus Krisztusba való bekebelezésünknek eredete (Tekintettel az Atyára, aki azt akarta; Krisztusba való bekebelezésünk eredete tekintettel a Fiúra, aki azt kiérdemelte; Krisztusba való bekebelezésünk tekintettel a Szentlélekre, aki azt végbeviszi).
IV. Jézus Krisztusba való bekebelezésünknek gyakorlati megértése (A bűn a keresztények életében; A keresztény lemondás; „Jam non ego, Christus”).
V. Jézus Krisztusba való bekebelezésünknek követelményei (Hűség a kegyelemmel szemben. A lélekben munkálkodó Szentléleknek pszichológiája; Hűség a kegyelemmel szemben. A Szentlélek behatása alatt munkálkodó lélek pszichológiája).
VI. Jézus Krisztusba való bekebelezésünknek legékesebben szóló figyelmeztetője s egyúttal leghatásosabb munkálója az Oltáríszentség (Ajánljuk fel Istennek Jézus Krisztust; Jézus Krisztussal együtt saját magunkat is ajánljuk fel Istennek; „Áldozat az áldozattal”).
VII. Jézus Krisztusba való bekebelezésünknek végső állomása („Jézus Krisztusban” való halálunk; Feltámadásunk a „Krisztusban”; A mi életünk „a Krisztusban”, a mennyországban).