A könyv hat fiatalon elhunyt gyermeknek (Tonio, Domonkos, Guido, Bandi,
Heribert, Peti) életrajza. Az emberek nagy része nem szereti a szentéletű
gyermekek életrajzát. A gyermekek lelke ugyanis természetüknél fogva
szép, hajlik a jóra és ha hiba van bennük, az inkább csak pajkosság, vagy
a rossz nevelésnek kiütközése. A szentéletű gyermekek életrajza épp ezért
erőltetett és nem ment a túlzásoktól. E könyv életrajzai azonban nem
ilyenek. Gyermekek szerepelnek benne, de húsból-vérből való és mai
kicsinyek. Bennük vannak korunk hibái, de bennük van az ő gyermeki
életükben is megnyilvánuló akarat, amelyik e hibáikat leküzdi.
A hat életrajzban nincs semmi szentimentalizmus, semmi prédikáció.
Dramatizálva, párbeszédekkel tarkítva, moziszerű változatossággal
peregnek lapjain az események, amelyeknek mindegyike az életből merített
és mindegyik erkölcsi tanulságot rejt magában.
A könyvet főképp 10–14 éves gyermekek olvashatják, de mindenkire
lelki hatással van, de különösen használhatják szülők és legelsősorban
pedig nevelők.