Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Huszár Győző: Van-e keresztény neveléstan?
Ha tanulmányozzuk a különböző nevelési rendszereket, azt vesszük észre, hogy mindegyik valamely világnézeten áll. Még azok is, akik tagadják a világnézet alapvető fontosságát a nevelésben, akaratlanul is beleviszik világnézetüket a neveléstanba. És melyik az a világnézet, amelyen az igazi neveléstannak állania kell? E kérdésre ad feleletet ez a könyv.
Különleges tudással és stílussal fejtegeti a szerző, hogy minden józan pedagógia alapja az áteredő bűn tanítása, hiszen ennek következménye a nevelés szükségessége. Ezt vallja a protestáns Bawrinek meg Foerster is. Az ember akarata rosszra hajlik, értelme meghomályosodott. Az ember a természetfölötti rendben él, és e rendben a magasabb boldogság megkívánja, hogy az ember természetes megismerő erejét meghaladó igazságokat is ismerjen és természetes vágyótehetségét meghaladó jótetteket is hajtson végre. De az ember a természetét meghaladó dolgokra csak a természetét meghaladó isteni kegyelem erejével képes. Tehát mind az értelemnek, mind az akaratnak szüksége van a kegyelemre. Ezért minden józan pedagógia a kegyelmet is beállítja a nevelési rendszerébe. Mivel pedig a kegyelmet csak természetfeletti kinyilatkoztatás útján ismertük meg, ezért van keresztény neveléstan is, és keresztények közt csakis keresztény neveléstan lehetséges. (Fallenbüchl Ferenc)
A könyv fejtegetése:
A) Tudomány-e a neveléstan?
B) Mi a neveléstan középpontja?
C) Milyen viszony van a neveléstan és a bölcselet között?
D) Milyen viszony van a a neveléstan és a természetfölötti kinyilatkoztatás között?