Huszár Győző (1881–1956) kántortanító hatalmas műve három kötetben elemzi a neveléstant. Az első kötet az általános neveléstant, annak lényegét, eszközeit, tulajdonságait, a nevelőket taglalja, amivel megalapozta azt a pontot, amelyből a nevelés egész területe áttekinthető. Eddig csak a magas ponton állottunk s innen tekintettünk szét, hogy általánosságban megismerhessük a nevelés egész terjedelmét; mintegy madártávlatból néztük a nevelés egész mezejét. Ebben a második kötetben, a különös neveléstanban, leszállunk e magas pontról, s a nevelésben előforduló egyes dolgokat vesszük vizsgálat alá, vagyis azt fogjuk keresni, hogy a nevelés részeit miképpen kell megvalósítanunk. Az általános neveléstanban mindig az egész neveléssel foglalkoztunk, a különös neveléstanban pedig a részeket vesszük tárgyalás alá. Tehát a különös neveléstan a neveléstannak az a része, amely arra tanít, hogy miképpen kell a nevelés tényét végrehajtanunk.
A különös neveléstan gyakorlati tudomány, mert azt mutatja meg, hogy az általános neveléstan igazságait miképpen kell megvalósítanunk a gyakorlati életben. A különös neveléstannak gyakorlati tudományvolta nem arra ad útmutatást, hogy Péter miképpen nevelje Pált, hanem minden ember vagy bizonyos embercsoportok (papok, tanítók, iparosok stb.) nevelésére állít fel általános törvényeket, amelyeket azután Péter következtetésekkel s a tapasztalat felhasználásával alkalmaz Pál vagy más meghatározott ember nevelésénél.
Az általános neveléstan, miután általános elvét és az egész neveléstan középpontját, ti. a nevelés fogalmát megalkotta, túlnyomóan a deduktiv módszert alkalmazza. Ugyanezt teszi a különös neveléstan is.
Ez a második kötet a különös neveléstan anyagát az alábbi nagy osztályok szerint
tárgyalja:
1. Tehetségek
Érzéki tehetségek (Érzéki megismerő tehetség [Érzékek; Belső érzék]; Érzéki vágyó tehetség [Szenvedélyek; Ösztön; Érzelmek])
Szellemi tehetségek (Szellemi megismerő tehetség [Az ész fejlesztése; A szellemi megismerő tehetség más képességei]; Szellemi vágyó tehetség [Felelősség és beszámíthatóság; Erkölcsiség; Erények; Természetes erkölcstan; Érdem és bűn; Kegyelem])
2.Testnevelés