Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Gyenis András: A Nagyszombati Egyetem nyomdája és az únió
Pázmány Péter bíboros elismerten egyik legnagyobb főpapja a magyarságnak. Szónok, író, szervező, diplomata, politikus, egyházkormányzó, gazda, tudós és nem utolsó sorban tudománypolitikus: olyan és annyi kiváló tulajdonságot egyesít önmagában, amennyit együtt és ilyen mértékben ritkán találunk meg másokban. Minden tette jelentős tényezőnek bizonyult a magyar katolikusság sorsának irányításában és alapításai századokra befolyásolták az ezirányú történéseket. Legjelentősebb alkotása az 1635-ben megnyílt nagyszombati egyetem, melyet boldog megelégedéssel Benjáminjának nevezett a megnyitó ünnepség alkalmával, s jelentős szerepet s helyet jelölt ki a főiskolának a magyar közélet alakításában.
Ha behatóan tanulmányozzuk a Pázmány-egyetem nagyszombati korszakának életét és hatásait, akkor kétségtelenül színes és nagy távlatokat nyitó kép tárul elénk. Nincs részlete a magyarság életterének, melyen ne éreztette volna hatását a főiskola kisugárzó munkássága. A jelen értekezés egyedül azt a kérdést vizsgálja, hogy a korunkat annyira érdeklő vallásegyesítő törekvések, a hitegység érdekében milyen álláspontot foglalt el a nagyszombati egyetem. Mit tett közvetlenül a rutének és románok úniójáért? A tanulmány csak a nagyszombati helyi hatást összegezi, nem terjeszkedik vizsgálódása magára az únió gyakorlati megvalósítására. Két kérdése: 1. Hogyan kapcsolódott bele a híres nagyszombati jezsuita nyomda az úniót munkáló irodalom ügyének előmozdításába? 2. Mit tettek az egyetem tanárai és intézetei az úniós papnevelésért?
A tanulmány, a Jézustársasága magyarországi történetéhez című sorozat tagja.