Csávossy Elemér (1883–1972) jezsuita küzdelmes ifjúkora ellenére megérzi
Isten kegyelmi érintését; megtérésre és követésére szóló ösztönzéseit.
Kitartóan küzd, erős akarattal mindig újrakezd. A Szent Szűz iránti benső
szeretet, az életszentség utáni vágy mindig mélyebbre viszi Istenbe,
egészen a misztikus egyesülésig. 1938-ban Mester Margit Mária az ő
segítségével alapítja meg az Unum Társaságot; a Szentlélek - évtizedeken
át - az ő lelkében is előkészíti az unum-eszmét. Csávossyt mint
tartományfőnököt 1951. május 7-én letartóztatják, koholt vádakkal
elítélték, és hét és félévi börtönre ítélik. Az 1956-os forradalom teszi
lehetővé október 27-i szabadulását, Vácról.
Misztikus versei jórészt a börtön sötétségében és embertelenségében
születtek. E verseket nem költői alkotásként, hanem egy misztikus lélek
élményei rögzítéseként olvashatjuk. „A börtönben sokszor érzett ihletést
arra, hogy versben fejezze ki vallásos gondolatait. Mivel nem volt a
kezdetben lehetősége arra, hogy ezeket leírja, naponta elismételte őket
magában, amíg el nem érkezett a Gyűjtőben a lehetősége annak, hogy WC
papírra vesse, elrejtse és kimentse a börtönből. Minden versnél a hely
(még a zárka száma is) és a pontos idő is föl van tüntetve.” (Petruch)
Már a 1930-as évek körül voltak misztikus élményei; de - paradox
módon - a rabság ideje volt az Istennel való egyesülés elmélyülésének
kiváltságos ideje. Csodálatos a kegyelem műve. Más börtönviselt papok,
szerzetesek is tanúskodtak arról, milyen nagy kegyelem volt számukra a
teljes kifosztottság, megaláztatás, szenvedés a börtön évek alatt.