Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Aradi Zsolt: Az európai forradalom
1848-ban újabb alkalmunk volt, hogy belekapcsolódjunk a nyugati kultúrközösségbe. El is indultunk a liberalizmus és demokrácia útján, de hatvanhét szelleme, mint óriási bacilus, megfertőzött bennünket, s azóta állunk, nyugodtak vagyunk és különösek, mint a Holt-tenger, ez az egyedülálló víz a világon. Legnagyobb tragédiánk ebből az áramlatból való kimaradás. A nemesség megcsinálta a forradalmat 48-ban, de nem adta tovább. Az eredményeket 67-ben konzerválta a maga számára s a szociális előnyöket az a kaszt akarta megtartani, amelynek a megváltozásból valami haszna volt. Ez a réteg igen kevés emberből áll.
Magyarországon ál-liberalizmus uralkodott. Először világnézeti téren próbált érvényesülni, de itt visszaverték. A gazdasági téren a magyar faj javára nem éreztette hatását, mert a gazdasági ügyek intézését egy kisebbség vette kezei közé. Államjogilag (ez a legfontosabb része a letűnt liberális korszaknak) a liberalizmus megcsúfolása, ami Magyarországon történt. Külföldön az eredők együtt haladtak. Idehaza szétváltak s úgy élt vele a hatalmon ülő osztály, ahogy akart. Sem Kossuth, sem Batthyány „szabadságelve” nem valósult meg és a montalamberti katholiko-liberális Eötvös József csodálkozna, ha felébredne halotti álmából. Osztrák házastársunk is ellenünk való példa. Ott is volt nemesség, arisztokrácia, sőt ott volt a császár. És sikerült mégis olyan kompromisszumot kötni a liberalizmussal, hogy világnézeti attitűdjei elhalványultak s a nép megkapta a demokráciát.
Rendi államról hallunk, magyar fasizmusról, sőt magyar nemzeti szocializmusról és kormányférfiaink kijelentik, hogy nem azokat az időket éljük, amikor a szabadságjogokat ki lehetne terjeszteni. Pedig ezen fordul meg Magyarország sorsa. A történelmi fejlődés ettapjait nem lehet átugorni. Nálunk egy periódus kiesett. Ne mondja senki, milyen jó nekünk, legalább nem éreztük a liberalizmus rossz hatásait s így észrevétlenül suhanunk át az új időkbe. Mert mi csak a rosszat éreztük belőle, a gazdasági kizsákmányolást, de nem a szabadabb légkört, a bornirt egyház-ellenességet, de nem a nagy szellemek lelkét, akik a kutatás végén célhoz találtak. Egész Európa kiábrándult ebből az életformából, de nekünk úgy kellene átmenni a másikba, hogy meg se ismertük légyen az előbbit. A liberalizmusból Magyarországon a zsidóságnak, a nagyiparosoknak, az arisztokrácia és a gentry egy részének volt haszna. De ez csak nem az egész nép? A nép annyit élvezett belőle, hogy bizonyos körökben büszkén szoktak hivatkozni Csernoch Jánosra, aki suszterfiúból lett Magyarország hercegprímása. De tévednek. Ez sem a magyar liberalizmus érdeme, hanem az egyházé.
Így mi itt ülünk, Európa keleti részében és vacillálhatunk, mit tegyünk. Az egész világ ma újból ünnepel. Egy új ideára esküszik éppenúgy, mint annakelőtte a szabadelvűségre. A liberalizmus csalódott a világban. Azt hitte, hogy nyugodtan apellálhat az ember jó ösztöneire, jóságára, de elfelejtette, hogy az áteredő bűn terheli emberi természetünket és nem való nekünk a korlátlan szabadság. A világ nyugodtan mondhatja ezt, mert kipróbálta a szabadelvűséget, végigjátszott az egész skálán. Kiábrándult ő is belőle. De mit szólunk mi?
Az új európai forradalom győzedelmes szekere elé minden nemzet tud adni egy-egy váltott lovat. Csak mi nem. Vajon hol lesz a mi helyünk? Kis konfliktusunkat párbajsegédeink: az idő s a kormányon lévő hatalmak hogyan fogják elintézni?
Az európai forradalmi helyzetet így elemzi az 1934-ben készült könyv:
Kelet népe és az európai forradalom
A demokrácia árulása (Harc az imperializmussal; 1918: Fehér lap; A kiábrándulás)
Az európai színjáték
„Megvert bennünket a kard”
Az italianitàtól az univerzalizmusig (Új történelmi célok: Ázsia és Afrika;
Romanitas)
Nietzsche csillaga (Ami bevált a heroizmusból; Ein Reich, ein Volk)
Az óriás körül (Les Belges; Hollandiában is: dinaso; Koppenhága: Brandes a
múlté; „Észak: van valami a levegőben”; Kavarodás a Baltikumon; Nyugati és
keleti fogalmak)
Új Spanyol honfoglalás
British Empire (Ottawa: a kapitalizmus haldoklása; Mi az angol demokrácia;
Anglia katolikus ország?)
Mit hoz a „második” francia forradalom? (Securité!; Fascizmus, francizmus,
vagy új szellem?; Európa új jelszava: Igazságot!)
Dunavölgy: a világ börtöne (A nacionalizmus pestise; Mindhalálig egymás
ellen; Az új örökös a Német Birodalom; Quo vadis Austria?; A „feudalizmus” vége)
A Balkán a balkániaké
Moszkva, a „Harmadik Róma” (Lenin fegyelmet követel; 9700 újság 69 nyelven;
Van-e Európában bolsevista veszély?; A népek halotti térítője)
Nemzetközi igazságosság? (Halálthozó Szuverenitás; Jogbizonytalanság a szerződések ellenére; A reform)
A zsidókérdés (Ecclesia Judaica; A fölényesség vége; Franciaországban is; Galiciaiak Magyarországon; Van-e megoldás?; Emberi szempontok)
Az egyetlen örök út (A nagy egység felé; 14. század óta korszakforduló; A gőg és pogány heroizmus ellensúlya; Sorkezdés Milanóban ; Ismét Berlin; Nem kívánatos hasonlóság; Tomista renaissance Prága körül; A legkatolikusabb ország)
Húszévesek internacionáléja (Mi nem csináltuk a háborút, se a békét; Forradalom! Nem akarjuk a régi időt!; A Komzomolc; A hazáért?; Színtelenül?; A felelet: Isten; És ismét a háború)