Korda Kiadó és Könyvkereskedés (Magyar Katolikus Lexikon)
A Korda Kiadó és Könyvkereskedés (1919–1950; 1990–) a Jézus Szíve Népleányai Társasága sajtóapostolsága. Nevükben a korda mozaikszó a latin Cordi Omnium Res Dicamus Amore, „Mindenek Szívének szenteljük dolgainkat szeretettel” kifejezésből. Az alapító, Bíró Xavér Ferenc SJ (1896–1938) a Társaság sajátos feladatának jelölte meg az „anyagi világ” rendeltetésszerű fölhasználását az ember égi és földi boldogságára, az Evangélium terjesztését a szociális igazságosság és szolidaritás jegyében, melyben nagy szerepe van a sajtónak. 1919-ben Budapesten megalapította a Korda Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaságot, nyomdával, üzletekkel. Szerény kezdet után a Korda Magyarország egyik jelentős könyvkiadó vállalatává fejlődött, mely a szerzetesrendek feloszlatásáig (1950) nagy számban jelentetett meg a családot és az ifjúságot segítő kiadványokat. Fiókot nyitott 1920: Mezőkövesden (Szív bolt), 1924: Szegeden és Kecskeméten, 1930: Kálozon, 1931: Kiskunfélegyházán, 1936: Hódmezővásárhelyen, 1940: Balatonfüreden, 1941: Kolozsvárt, 1942: Kőszegen (Emericanum). 1950-ben a kiadót, nyomdáját és üzleteit államosították. 1990-ben újraindult a kiadói tevékenység.
Korda Kiadó és Könyvkereskedés (Magyar Kurir)
A Jézus Szíve Népleányai Társaság által működtetett Korda Kiadót és Könyvkereskedést 1918-ban hozta létre Bíró Xavér Ferenc jezsuita. A társaság célja a Jézus Szíve-tisztelet terjesztése, a magyar nép anyagi, szellemi és lelki fölemelése, Loyolai Szent Ignác lelkiségében. Egyik legfontosabb tevékenysége a sajtóapostolkodás, amely magában foglalja a könyvkiadást és a könyvárusítást is. Bujdosó Gabriella, a Jézus Szíve Népleányai Társaságának általános elöljárónője, a Korda Kiadó igazgatónője nyilatkozott a Magyar Kurírnak a kiadó történetéről és jelenéről.
– A Korda Kiadó története elválaszthatatlan a korabeli Szív Újság létrejöttétől. A hetilapot 1915. szeptember 4-én indította útjára P. Bíró Ferenc jezsuita. Hamarosan felismerte, hogy csak hivatásos, apostoli lelkületű újságírókkal lehet jó sajtót csinálni, és égető szükség van a kiadványok terjesztésére is. Ezért 1921-től, a Társaság hivatalos megalakulásától kezdve rájuk bízta a katolikus sajtó terjesztését. Társaságunk kezdettől fogva igyekszik megvalósítani P. Bíró Ferenc hitvallását: „Nem futni a világtól, hanem benne élve megszentelni azt.” Sajtóapostolkodásunk legfőbb célja kezdettől fogva az volt, hogy terjesszük az általános emberi és katolikus értékeket. Ehhez mozgékony, a jóra és szépre fogékony emberek kellettek. Nagyon hatékonyan működtünk az első harminc évben. Kiadtuk többek között Bangha Béla – Ijjas Antal A keresztény egyház története című kötetét. Igen népszerűek voltak imakönyveink, valamint a Távol-Keleten és Kínában évtizedekig missziós tevékenységet folytató jezsuita szerzetesek visszaemlékezései. Ezzel nagyon sok hivatást ébresztettünk. Központi anyaházunk Budapesten volt, a Horánszky utcában, de tartottunk fenn házat többek között Balatonfüreden, Kecskeméten, Mezőkövesden, Pécelen és Szegeden is. Az 1950-es feloszlatáskor 250 tagunk volt, közülük többen börtönbe jutottak, házaink legnagyobb részét államosították, sajtóapostolkodásunkat pedig betiltották. Egészen a rendszerváltozásig illegalitásban dolgoztunk, de a katolikus könyvek értékesítéséről ezekben az évtizedekben sem mondtunk le teljesen. Igyekeztünk a Magyarországon megjelent, csekély számú katolikus kiadványt eljuttatni az ország minden részébe, elsősorban a KORDA Kiadó központi épületében, a Mikszáth Kálmán tér 4. szám alatt élt két testvér segítségével. A hetvenes években pedig a délvidéki Agapé Kiadó kiadványait terjesztettük. A volt Jugoszlávia kommunista hatalma ugyanis egyrészt liberálisabb volt a katolikus kiadványok megjelentetését illetően, másrészt viszont nagyon nehéz volt ezeket a könyveket átjuttatni a határon.
– Mit takar a Korda név?
– A név valójában mozaikszó, és a társaság lelkiségét fejezi ki: Cordi Omnium Res Dicamus Amore – Mindenek szívének ajánljuk dolgainkat szeretettel. Arra törekszünk, hogy az Úr Jézusra és a Szent Családra jellemző szolgáló lelkület hassa át társaságunk tagjait, és ezzel a lelkülettel építsünk fel egy igazságosabb társadalmat. Szeretnénk, ha a társadalomban jobban érvényesülne a hit, a szociális igazságosság, az élet szeretete és kultúrája. Alapszabályunk kimondja: „A tagok a hit, az értelem és az akarat emberei. A teremtett világhoz lelki függetlenséggel és a szív szabadságával viszonyulnak. A szabad szív nem tapad semmihez, tisztán lát, meglátja a helyes irányt. Így lesznek a tagok képesek arra, hogy a hit fényében döntsenek, és Krisztus szeretetétől irányított akarattal cselekedjenek. S akkor nyilván ez a Krisztus szeretetétől irányított akarat lesz képes arra, hogy szabad elhatározással osztozzanak Krisztus földi sorsában, hívő, szerető, engedelmes és odaadó lélekkel viseljük a bűn megnyilvánulásait, tehát magyarul vegyünk részt a munkával e világban, a szenvedést, üldöztetést Istentől való távolságunkat és a halált is úgy éljük meg, ahogy azt Krisztus megélte. A fizikai, szellemi munka nehézségeit vállaljuk fel, olyan lélekkel, ahogy azt Krisztus felvállalta. S akkor leszünk hasonlóak lélekben és a valóságban is.” A reális Krisztus reális követése az életeszenciánk, amely alapján vállaljuk a küldetésünket. Nem megvalósíthatatlan utópiában gondolkodunk, hanem két lábbal járunk a földön. A sajtóapostolkodás egyik legfőbb eszköze a Korda. (Magyar Kurir, 2005. szeptember 28.)
A Jézus Szíve Társasága története. Societas Jesu Cordis – SJC
A Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita alapította 1921-ben az Egyház és a magyar nép szolgálatára. A megalakulásban és a közösség életének formálásában az első alapítótagok közül Lafranco Margitnak volt jelentős szerepe.
A közösség az apostoli élet társasága kánonjogi formáját fogadja el. A Társaság lelkisége Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlataiból ered, és hangsúlyt helyez arra, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és embertársaik szolgálatára használják. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztik a társadalomban. Közösségi életük példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintik.
Az Alapító elgondolásának megfelelően a Társaságnak lehetnek olyan tagjai, akik egyedül vagy a családjukkal otthonukban laknak, és a Társaság szelleme szerint élnek és dolgoznak. Az első három évtizedben Budapesten kívül számos vidéki településen apostolkodtak a testvérek: Mezőkövesd (1920), Dunanagyvarsány (1920), Szeged (1924), Kecskemét (1925), Pécel (1927), Balatonfüred (1930), Kálóz (1930), Kiskunfélegyháza (1931), Gyömöre (1934), Hódmezővásárhely (1936), Monok (1937), Kolozsvár (1941), Kőszeg (1942), Csízfürdő (1942), Majos (1945), Kéty (1949). (Az évszámok a letelepedés évét jelölik.)
Foglalkoztak a tanyavilág és a falu népével, a munkásokkal, és mindent megtettek lelki, szociális felemelkedésük érdekében. Hitoktattak, óvodákat vezettek, családokat látogattak, pap nélküli falvakban plébániai munkát vállaltak.
1923-ban megkezdte működését a Korda Nyomda és Kiadó, amely részben a Társaság anyagi működéséhez szükséges hátteret biztosította, de fő feladata a jó sajtó és katolikus könyvpiac megteremtése volt. A Korda rövid időn belül az ország második legnagyobb katolikus nyomdája és kiadója lett. Könyv és kegytárgyüzletei számos településre vitték el az evangélium jó hírét. Vidéken, a helyi igényeket figyelembe véve a könyvüzletek mellett hímzőboltot, vegyeskereskedést és óvodát is működtettek a testvérek.
1927-ben Pécelen bentlakásos Gazdasági Szakiskola és Háziasszonyképző nyílt leányok számára. Az iskola mintagazdasággal volt egybekötve, ahol a növendékek együtt dolgoztak a testvérekkel.
1945-ben Mezőgazdasági Középiskolát indítottak. (Az első csoport érettségije előtt államosították az iskolát, és feloszlatták.)
Pécelen kezdettől fogva folyt lelkigyakorlatok adása. Mivel a jelentkezők száma egyre nőtt, 1938-ban külön lelkigyakorlatos ház épült. Ez volt az első és egyetlen női lelkigyakorlatos ház Magyarországon. Az igényekre válaszolva otthont adott családi napoknak, tanfolyamoknak, összejöveteleknek is.
Szegeden a Xavériánum Apostolképző Főiskolát nyitotta meg a Társaság. Ennek eredetisége az volt, hogy elméleti és gyakorlati képzést is nyújtott a hitoktatásra készülőknek.
Szétszóratás
A lelkigyakorlatok adása Budapest bombázásával megszűnt. Pécel városa hősi halottai között tartja nyilván Szabó Mária testvért, aki 1945-ben szovjet katonák fegyverétől szenvedett vértanúhalált tisztasága védelmében.
1950-ben a Társaságnak 257 tagja volt. A péceli lelkigyakorlatos házat államosították, majd évek múlva szociális otthonná alakították.
Az üldöztetés idején Kern Margit általános elöljáró jelentette az összetartó erőt. Megfogalmazásában: ez az időszak a testvérek számára nem kényszerhelyzetet, hanem „küldetést” jelentett. Azt, amit tehettek, leleményesen tették. Ketten-hárman laktak együtt, állami vagy egyházi szolgálatban vállaltak munkát. Családoknak és rászoruló személyeknek tudtak lelki és anyagi segítséget nyújtani. A KORDA szolgálatot – ahogy lehetett – folytatták. Fiatalokkal foglalkoztak, hitoktattak és lelkigyakorlatokat tartottak. A legeredetibb megoldást Balatonfüreden a háziipari szövetkezet létesítésével valósították meg, melynek keretében mintegy hetven „osztályidegen” személy részére biztosítottak megélhetést. Az üldöztetés éveiben napirenden voltak a megfigyelések és a házkutatások. 42 testvért ítéltek börtönbüntetésre vagy internálásra, összesen 333 hónapra. A vezetés ennek ellenére nem mondott le a Társasághoz csatlakozni vágyók felvételéről.
A túlélés érdekében 1949-ben és 1956-ban 4-4 testvér indult külföldre. Az elsők Kanadában telepedtek le, köztük Manhertz Erzsébet (Lizi testvér), aki többszintű idősgondozásban gondolkodva, igen sok támogatót megnyerve idősotthont és nyugdijasok részére falut hozott létre (Hamilton). Két magyarországi idősek otthona elindításában is részt vett (Budapest, Pilisvörösvár). Művét a St. Elisabeth Home Sociaty folytatja Szűcs Mária testvér vezetésével. Új kezdeményezésként 2017. őszén Hamiltonban megnyílt a Bethany Retreat House – Bethánia Lelkigyakorlatos Ház 12 fő részére.
A másik négy testvér Ausztriában a magyar pasztorációba és a cserkészmozgalomba kapcsolódott be. Bécsben telepedtek le, a későbbiekben Máriazellben zarándokházat nyitottak.
A nyugatra került testvérek száma az idők folyamán 20-ra emelkedett. 1977–1993 között a központi kormányzás Kanadában volt. Az 1987-ben tartott nagykáptalant követően 1989-ben a Társaság pápai jogú jóváhagyást kapott. A Társaság jelenlegi tagjai közül 20 az újraindulás után csatlakozott.
Újraindulás
1993-tól a külföldön élő testvérek többsége visszatért Magyarországra.
A Társaság tagjai intézményeket hoztak létre, és megszervezték közösségi életüket, apostoli munkájukat, amellyel Jézus szeretetét viszik a világba. Karizmájuk szerint részt vesznek az Egyház és a társadalom életében, a keresztény értékek terjesztésében. (www.sjc.hu/tarsasagunk/jezus-szive-tarsasaga-tortenete)