Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Weiser Ferenc: Alpesi fény. Ifjúsági elbeszélés a vörös Bécs életéből
Ebben az ifjúsági regényben vihart álló, barna kőszál áll előttünk. A sportban és önfegyelmezésben megedzett Heini varázsa egymásután hódította meg az olvasókat. A tömegember iszonyatos erővel kábítja el az embereket s még inkább a kialakuló fiúkat. A meggyőződés csak mosolyt vált ki, komoly tudással megalapozott világnézet, felfogás idejétmúlt ócskaság. Jelszó kell! Vért pezsdítő tömegfelvonulásra áhítoznak és ez valami édes mámorral részegíti meg a lelkeket. Az egyén megszűnik élni az óriási gépezetben, a tömegben. Csak egyet lát, hogy a föld remeg az egységes lépések alatt, hogy jobbra-balra társak hullanak el, de az oszlop, a gép akadályt legázolva halad az ismeretlen cél felé.
A mámor hatása alatt még meg is halnak sokan és nem tudják, hogy miért. Hisz idejük sem volt erről gondolkodni. Rádió, újság, mozi minden nap újabb injekciókat adott, hogy a tömeg csak egyet lásson, csak egyet akarjon, amit diktálnak neki. Ezért a legnagyobb bűn ez a kérdés: miért; ezért nem szabad gondolkodni, ezért nem szabad véleményt alkotni. Tömegnek csak egy kötelessége van, megtenni azt, amit eléje szabtak.
Egy ilyen tömegben, ostoba divatban, őrületben áll könyvünk hőse, Heini. Neki nem lehet megszabni a cselekvést és gondolkodást azzal, hogy mások is így tesznek, hogy most ez a divat. Neki nem érv, hogy kapsz kenyeret, engedünk élni, de cserében nekünk adod az értelmed, az akaratod. Hiába fenyegeti meg az osztály, hogy kiüldözik, hogy kigolyózzák, ha be nem adja a derekát – nem tágít. Nem ijed meg és nem enged, mert tudja, hogy neki van igaza. Már előre látja, hogy amikor a mámor elmúlik, amikor a szenvedély már mindent felperzselt, akkor társaiban fel fog törni a kérdés, mint a vulkán: Érdemes volt? Célt értem? Egyáltalán volt-e célom?
E bevezető sorokat több mint hetven évvel ezelőtt írták le. Nem úgy hangzanak, mintha ma?