Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Varró János: Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása
Varró János Erdélyi sorsvallató posztumusz könyve kristálytiszta
gyónás, önmagának, nekem és neked. 1987-ben írta, mikor lezárta élete
nagy korszakát, és hatvanévesen belevágott egy új, csupán körvonalaiban
ismert világba Magyarországon. A sok bizonytalanság után a védekezésre,
befelé fordulásra szánt energia és tudás végre kiáramolhatott sok diák és
tanártárs örömére, s a dolgok, ha kicsit későn is, de a helyükre
kerültek.
Olvasó, légy figyelmes, lehet, hogy nyomasztó ennyi szenvedést
megismerni, mert e könyvben életre kél Varró János sorsa, de erősödj
általa s okulj. Ma is nehéz eligazodni az életben, s nem is lesz
könnyebb, ha nem tudod elválasztani a búzát az ocsútól. Felvértez, hogy
nemcsak a világ, de saját kelepcédbe se kerülj.
Varró János puritán, gyökereit örökké megtartó látása a világról s a
belső fegyelem, mely egész életére jellemző, az örök kitartás példája. Az
a viszonyrendszer, amiben élt s melyről őszintén ír, nemcsak egy
irodalomtörténész pontos tudását, írói tehetségét, hanem egy manipulált
világban élő tisztességes ember sorsát is láttatja velünk. Nem ítél, csak
mesél és megállapít tényszerűen, s te olvasó megérzed a hitelességet.
Az ember születik, él és meghal, ez az általános, de Varró János -
mint sok 56-os - többször született és többször halt meg, az Erdélyi
sorsvallató örök, tiszta nyomata életének és korának, melyben az
örömöt csupán a belső hitből meríthette, s így minden manipuláció
ellenére kitartása örökké megmaradt. (Páskándiné Sebők Anna)