Az Út – az első évfolyam utolsó számától kezdve az Utunk –
aszketikus lap, a lelki élet havi folyóirata. Felelős szerkesztője és
felelős kiadója: Czapik Gyula. Megjelent 1934 szeptembere és 1944
decembere között.
Az „útról” a lap a következőket írja:
Az út, amelyen Jézus hűséges gyermekei lépkednek, ugyancsak a földi
siralomvölgynek kanyargós ösvénye. Nem hiányoznak róla a gondok kövei, a
bántó igazságtalanságok tövisei, az erkölcstelenségbe posványosodott
társadalomnak szegélyező mocsarai sem. De azoknak, akik Jézus nevével
szívükben járják az élet útját, égi csodaszerük van! Ők nem érzik a kövek
keménységét, nem fáj nekik a tövisek szúrása, nem szívják be a mocsarak
levegőjét, – ők a mindent elviselhetővé alakító krisztusi
világszemlélet Égből adott varázsszerével örömmé alakítják át a bajt
is.
Az út, melyet Jézus e földön végigjárt, a szenvedés és fájdalom ösvénye
volt. Életének és kálváriájának kínjait azonban áthatotta és úgyszólván
megédesítette az a tudat, hogy minden, de minden az Atya akaratából és a
bűnös emberiség megváltására történik. Az út, amelyet mi, a mai kor
emberei járunk, kevés kivétellel szintén a szenvedés és megpróbáltatások
kálváriájának útja. Sok embertestvérünknek ez a kereszthordozás bizony
csak a fájdalmat, a türelmetlen gyötrődést jelenti. Kevesen vannak azok,
akiknek arcán a fájdalom vonásai alól a megnyugvó boldogság sugárzik
keresztül, mert tudják, hogy amit szenvednek, az Atya akaratából
szenvedik, és elfojtott sóhajaikat gyarlóságuk bocsánatának cseppnyi
elégtételéül könyvelik az Égben könyörgésükre.
Az út hasábjairól Jézus tanításával enyhítő szellem szól. Aki olvassa,
megszereti e szellemet és értékeli is. De ez az értékelés akkor lesz csak
az igazi, ha nem marad meg önmaga számára. Ha arra törekszik, hogy mások
is teljenek el ezzel a lelkülettel és nékik is könnyebb legyen a földi
kálváriájuk útja.
Ez a publikáció a folyóirat hatodik évfolyamának mind a tíz száma.