Az Út – az első évfolyam végén már az Utunk – aszketikus lap, a lelki élet havi folyóirata.
Felelős szerkesztője és felelős kiadója: Czapik Gyula. Megjelent 1934 szeptembere és 1944 decembere között.
Az „útról” a lap a következőket írja:
Az út, amelyen Jézus hűséges gyermekei lépkednek, ugyancsak a földi siralomvölgynek kanyargós ösvénye.
Nem hiányoznak róla a gondok kövei, a bántó igazságtalanságok tövisei, az erkölcstelenségbe posványosodott
társadalomnak szegélyező mocsarai sem. De azoknak, akik Jézus nevével szívükben járják az élet útját, égi
csodaszerük van! Ők nem érzik a kövek keménységét, nem fáj nekik a tövisek szúrása, nem szívják be a mocsarak
levegőjét, – ők a mindent elviselhetővé alakító krisztusi világszemlélet Égből adott varázsszerével
örömmé alakítják át a bajt is.
Az út, melyet Jézus e földön végigjárt, a szenvedés és fájdalom ösvénye volt. Életének és kálváriájának
kínjait azonban áthatotta és úgyszólván megédesítette az a tudat, hogy minden, de minden az Atya akaratából
és a bűnös emberiség megváltására történik. Az út, amelyet mi, a mai kor emberei járunk, kevés kivétellel
szintén a szenvedés és megpróbáltatások kálváriájának útja. Sok embertestvérünknek ez a kereszthordozás
bizony csak a fájdalmat, a türelmetlen gyötrődést jelenti. Kevesen vannak azok, akiknek arcán a fájdalom
vonásai alól a megnyugvó boldogság sugárzik keresztül, mert tudják, hogy amit szenvednek, az Atya akaratából
szenvedik, és elfojtott sóhajaikat gyarlóságuk bocsánatának cseppnyi elégtételéül könyvelik az Égben könyörgésükre.
Az út hasábjairól Jézus tanításával enyhítő szellem szól. Aki olvassa, megszereti e szellemet és értékeli is.
De ez az értékelés akkor lesz csak az igazi, ha nem marad meg önmaga számára. Ha arra törekszik, hogy mások
is teljenek el ezzel a lelkülettel és nékik is könnyebb legyen a földi kálváriájuk útja.
Ez a publikáció a folyóirat első évfolyamának mind a tíz száma.