A szerző több mint 20 éves tapasztalata alapján foglalkozik a POS
(pszichoorganikus szindróma), vagyis a túl mozgékony, túl eleven, túl
csintalan gyermek („nehezen kezelhető”) gyermek problémájával, kezelésének
lehetőségével. A könyv rámutat arra, hogy a „nehezen kezelhető gyermek”
kezelhető.
A nehezen kezelhető gyermekek száma növekszik, másrészt nevelésük
rendkívüli figyelmet igényel és érdemel, hisz ez a gyermek általában igen
jó képességű, hasznos tagja lehetne a társadalomnak, de viselkedése és a
vele való nevelői-oktatói bánásmód veszélyeztetetté teszi őt. Részben a
szülők nem értik gyermekük „lehetetlen” viselkedését, sőt féktelen
indulatokra gerjednek miatta. Másrészt a tanítóképzés során
Magyarországon erősen háttérbe szorul a jelöltek szociális képzése és
érzékenységének kifejlesztése a POS gyermekek problémáira. A tanítók nagy
része nem érti meg ezen tünetcsoportba tartozó gyermekeket, úgy kezeli
őket, mint rossz, hanyag, sőt pimasz diákokat. A speciális szakemberek
(pszichológusok, gyógypedagógusok) egy része is rosszul közelíti meg ezt a
kérdést.
A könyv három fő témaköre:
1. Az eset ismertetése (Esetleírás; Történeti háttér; A probléma
családi háttere; Tanítók és iskolai környezet)
2. A nehezen kezelhető (POS) gyermek jellemzése (A gyermek
tulajdonságai; A nehezen kezelhetőség (POS) okai; A POS gyermek
gondozása; A nehezen kezelhető (POS) gyermek és nevelői)
3. Szupervízori reflexiók (Foglalkozás a POS szülőkkel; A POS gyermek
és az iskola; Család és tanító; Reflexiók a szupervízió folyamatára)