Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Tarnóczi János: Vallástól független életút? A modern életeszmény erkölcsi- és nevelési alapelveinek vizsgálata
Az erkölcs a vallásból él, s a vallástalanság miatt hal meg. A vallást elmellőző morálpedagógia erkölcsi tételei csak változó értékek, melyeket moly és rozsda könnyen megemészt, mert hiszen időkkel dacoló alap híján pusztán kitalálójuk szellemi értékén nyugszanak. A divattal jönnek, divatba jönnek és divatból kimennek. A vallás életértékei ezzel szemben örök értékek, melyek fiatal erejére s szépségére minden kornak egyaránt szüksége van.
Legkevésbé nélkülözheti a vallás által nyújtott erkölcsi erőket mai korunk, amelyben – nem tagadjuk, van fölemelő morális erőkifejtésre is példa, – de amelyben viszont ijesztő magasra szökött a lelketlenség, durvaság, csalás s egyéb erkölcsi epidémia lázmérőjének higanyoszlopa, amelyben ijesztően magas a házassági elválások, gyermekbűnösök, öngyilkosságok statisztikája, s amelyben irodalomból, színpadról s mozivásznakról gyakran az erkölcsi métely sötét árnyai kelnek pusztító útjukra.
Az autonóm erkölcstannak tekintélyt kiváltani nem tudó és szerzők szerint változó parancsaival szemben csak a vallás tud hivatkozni a minden emberi szeszélyen fölülálló, tehát az ösztönök viharában is egyedül meg nem rendülő örök erkölcsi törvényekre, és bátor ezért elviselni az elmaradottság, antimodernség vádját is, mert hiszen tudja, hogy az erkölcsi élet gyümölcsei nem a levegőből nőnek, hanem az istenközösség fáján teremnek. Szent Pál is megállapítja a rómaiakhoz írt levelében (1,23–31), hogy mikor az emberek elfeledték Isten ismeretét, a földből szodomai állatkert lett, amelyben az emberi cselekedetek förtelme határt nem ismert.
Közerkölcsiségre az állami életnek égetően szüksége van, de viszont ezt a közerkölcsiséget az állam maga meg nem teremtheti, legfeljebb törvényeivel védheti. Erkölcsiséget csak az a vallásosság teremthet, mely az emberek lelkét megfogja, behatol a magánéletbe, sőt az embernek legtitkosabb gondolatait is ellenőrzi. Igazmondás, kötelességteljesités, tiszta erkölcsi felfogás, becsületesség, munkaszeretet, mind olyan tényezők, amik nélkül állami élet fenn nem állhat, de amiket viszont az állam maga meg nem teremthet.
Ha az erkölcsi világrend sérthetetlensége fölött semmiféle reális hatalom nem őrködik, ugyan honnan fakadhatna az az energiamennyiség, ami a becsületnek és kötelességteljesítésnek – az egyéntől akárhányszor nagy áldozatokat követelő – föltétlen uralmához szükséges? „Vallás és erkölcsiség – írja Washington – a közjónak elengedhetetlen támasztékai. Nem szereti hazáját, aki az emberi boldogság e hatalmas pilléreit aláássa… Ész és tapasztalat egyaránt bizonyítják, hogy erkölcs a népben vallás nélkül nem állhat meg.” (Tóth Tihamér)
A könyv azzal a sokat vitatott s már a XVIII. század óta mindig időszerű kérdéssel foglalkozik, lehet-e kinyilatkoztatott vallás nélkül oly erkölcsi elveket felállítani, melyek a diadal biztos reményével vezessék a modern embert az etikai életúton, s melyek az iskolai vallásoktatást a jellemnevelés terén sikerrel pótolják.
A mű három részre oszlik. Az elsőben a vallásnélküli erkölcsi eszmény történeti kialakulását vázolja a szerző Rousseau-tól egészen a legújabbkori német etikai irányokig. Ugyanitt ismerteti a vallásoktatás jelenkori helyzetét a modern államokban. A másodikban behatóan foglalkozik a vallástól függetlenített egyes odern erkölcsi s nevelési rendszerekkel, Jodltól Max Adlerig. Logikai elemzéssel kimutatja azoknak lélektani, didaktikai tévedéseit, szociális szempontból veszedelmes következményeit, rámutat kísérleteik kudarcára s világos logikával bizonyítja, hogy Isten nélkül nem képzelhető el tartós erkölcs, mert nélküle nincs biztos erkölcsi norma, nincs hatásos indítóok, nincs megkerülhetetlen szankció s nincs diadalhoz segítő természetfölötti erő. A harmadik részben a vallásos életeszménynek mint erkölcsi és nevelési ideálnak szükségességét, szépségét, gyakorlati módszereit, a mai időkhöz szabott aktualitását s különleges erkölcsnevelő értékeit fejtegeti.
A könyv részletesebb tartalma:
A vallástól független életút történeti kialakulása
Visszapillantás az Isten nélküli erkölcstan kiinduló állomásaira
Tovább a tékozlás útján…
Magvetés az előkészített talajon
Az életeszmény sorsa a modern kultúrállamokban
A vallástól független életút erkölcsi és nevelési (morálpedagógíaí) eszméje
A független életeszmény jellegzetes morálpedagógiai képviselői
Általános vonások a független morálpedagógiai irányokban
Vádemelés a valláserkölcsi nevelés ellen
Bizalom az emberi természetben
Az „életrenevelés” módszere (Lebenskunde)
Az egyetlen életút…
Vallástól független életeszmény – erkölcsbölcseleti tévedés
A független életeszmény világnézeti és etikai alapjai
Isten nélkül nincs erkölcs!
Vallástól független életeszmény – lélektani tévedés
Vallástól független életeszmény – tanítástani tévedés
Vallástól független erkölcsi eszmény, – társadalmi veszedelem
A vallásos életeszmény, mint erkölcsi- és nevelési ideál
Alapvető vallási fogalmak
Az életképes világnézet
A valláserkölcsi morálpedagógia gyakorlatiasítása
A valláserkölcsi életeszmény időszerű morálpedgógiai tartalmából
A katolikus életeszmény különleges erkölcsnevelő értékei