Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Takács József (össz.): Jezsuita iskoladrámák (1581–1773) – II. kötet
Az iskolai drámák (színjátékok) általános értelemben bármely alsó-, közép- és felsőszintű oktatási intézményben, így a teológus hallgatók körében is előadott dráma; szoros értelemben a 18. sz. végéig színre került darabok. Magyarországon már a 16. században megkezdődött mindegyik keresztény felekezet iskoláiban. Az iskoladrámák fogalomkörébe nemcsak a különböző szereplők által szóban előadott drámák értendők, hanem a liturgia során megjelenített némajátékok (feltámadási szertartások), oratóriumszerűen előadott darabok (passiók), látványos, jelmezes körmenetek, élőképek és más, szavakkal vagy énekkel nem kísért, előadott játékok tartoznak.
A jezsuita Ratio studiorum előírja, hogy valamennyi jézustársasági alapítású iskolában alkalmi vagy állandó színpadot, színháztermet vagy színházat kell építeni, ahol a tanulók évente kétszer-háromszor a nyilvánosság előtti föllépést, a hatásos mozgáskultúrát és gesztusokat, a tökéletes artikulációt elsajátíthatják. Magyar nyelvterületen legelőször 1581-ben Kolozsvárott léptek föl a jezsuita iskola diákjai. Valamennyi magyar városban, ahol jézustársasági iskolát alapítottak, mutattak be színjátékot.
E könyv kb. 1700 előadás anyagát tartalmazza, háromnegyed részben kézirati
kutatások alapján, az 1581–1773 éveket felölelve. A mű négy részre tagolódik:
1. Jezsuita iskoladrámaírók felsorolása rövid életrajzzal,
2. A jezsuita iskoladrámák időrendi áttekintése (ez a felsorolás a mű
legnagyobb része),
3. Betűrendes áttekintés,
4. Az anyag áttekintése.