Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Szívós Donát: Emberek a mérlegen (Krisztussal vagy ellene?)
A magyar katolikus világnézeti irodalom Prohászka, Bangha, Tóth Tihamér nyomán erős fejlődésnek indult. Prohászka hatalmas érzelmi és ugyanakkor lenyűgözően intellektuális feszültséget ojtott követőibe; Banghától kifogyhatatlan apologetikus érvelést, pázmányi kemény és szikla-szilárd logikát tanultak; Tóth Tihamér pedig az evangélium szellemének a mai korra való bensőséges vonatkoztatását tanította. Az újabban jelentkező katolikus világnézeti írók sorában egyik legértékesebb egyéniség Szívós Donát bencés atya, aki továbbfejlesztette Tóth Tihamér érvelési módját: még intenzívebben kapcsolta a ma kérdéseihez, a mai diákság problémáihoz mondanivalóit, könyvéből mintha egy szerzetesi szoba meghitt sarkában lelkiatya előtt kitárulkozó diák kért volna, — úgy ahogy csak a lélek nagyon szerencsés és ihletett pillanataiban történik, — tanácsot, vezetést, útmutatást egyéni és közösségi életének ezer nyugtalanságára. Szívós Donátnak ez a közvetlensége, ez a már-már pajtási melegsége hatja át könyveit.
Ebben a könyvében azoknak ad feleletet, akik Szívós Donát vezetését a modern, a „felnőtt” élet zűrzavarában kérték. „Emberek a mérlegen, — a mérleg mércéje: „a megvalósított krisztusi kereszténység”. Szívós Donát éles körvonalakkal, sokszor maró gúnnyal és elragadó fölénnyel rajzolja meg korunk különböző keresztényietlen típusait. Könyvében apokaliptikus fényben jelennek meg a faj, a pénz, a gyönyör megszállottjai, — egy-egy csípős ostorcsapás éri az álszenteket, az álkeresztényeket, a fórum „krisztus-katonáit”, akik nem a megvalósított, a krisztusi példaadás nyomán oly könnyű, felemelő és egyetlen keresztény élet és ember-ideált valósítják meg, hanem a pillanatok, a politikai divatok aktuális szükséglete szerinti „őskereszténynek” felületes, megalkuvó, nevében keresztény, lelkületében, életeszményében mélységesen pogány típusát. Szívós Donát könyve a fiatal, a sokat támadott Prohászka magatartásából is sokat mutat, apologetikus fegyvereinek élén pedig egy-egy éles Bangha-érvelés fénye tükrözik.
Az „Emberek a mérlegen” merész és okos állásfoglalás korunk furcsa kérdései, problémái előtt. És amellett támadó hevületében van valami lebilincselő, emberi közvetlenség és mélységes magyarság is. (Thurzó Gábor)
A könyv felépítése:
I. A mérleg
A mérleg; Hamis mérlegek; Krisztus mércéje alatt
II. Az emberek felelnek…
Akik nem is akarnak Isten mércéje alá állni; Akik bírálják a mérleget…; Akik
értéknek tartják magukat… (A faji gőg megszállottjai; A mammonisták; „A
becsületesek”; „Nem bírom a papokat!”; A fölényes közömbösök; Két malomkő
között; Akiknek a Gyönyör és a Mámor a legfontosabb; Regionális reformerek;
Intellektuális „pogányok”; A dinamizmus elragadottjai; Zarathustra késői
tanítványai; A vallási „gátlások” igája alatt; A Terra bolygó szerelmesei; A
„papi birtok” miatt botránkozók; Büntetlen magyarirtás; Vallás és nacionalizmus;
A „politikai katolicizmus” rémlátói)