Szent Bernát a legnagyobb és legismertebb a ciszterci rend szentjei közül, az utókor „mézzel folyó, mézes ajkú” tanítónak nevezte el. Ez a könyve az isteni szeretetről szól, s Bossuet szerint „egyike a legcsodálatosabb műveknek, melyeket ez az apostoli férfiú ránk hagyott”.
A könyv fejezetei:
I. Miért és hogyan kell szeretnünk az Istent?
II. Az Isten iránt való szeretetnek első oka: mert ő előbb szeretett
bennünket
III. A hitetlenek is tartoznak szeretni az Istent azokért a testi-lelki
javakért, melyekben részesültek
IV. Mennyivel több okuk van a keresztényeknek arra, hogy Istent szeressék,
mint a pogányoknak?
V. Az Istenre való emlékezés édes a jóknak s félelmetes a gonoszoknak
VI. Mily nagy szeretettel adósa a keresztény Istennek?
VII. A mondottak rövid összefoglalása
VIII. A második indítóok Isten szeretetére az, hogy ő a mi legfőbb javunk
IX. Az istentelen hiába fárad a csalárd javak keresésében
X. Az igaz egyedüli javát Istenben találja meg
XI. A szeretet első foka az, hogy az ember önmagát önmagáért szereti
XII. A szeretet második foka, ha Istent magunkért szeretjük
XIII. A harmadik fok, ha Istent őérette magáért szeretjük
XIV. A szeretet negyedik foka, mikor magunkat is csak Istenért szeretjük
XV. A szeretetnek ezt a fokát az üdvözültek is csak a föltámadás után érik el
XVI. A szeretetről. Részlet a karthauziakhoz írt levélből