Az angyalbukás teológiája nem tartozik az úgynevezett „aktualitások” közé. Az újabbkori irodalom is hallgat róla. De a hallgatás még nem jelenti a tannak biztonságát, legalább is nem a mai időre vonatkozólag. Sőt a jelen esetben ezzel a hallgatással támadják és – vetik el leginkább a bukott angyalról szóló tant. Pedig jelentős nagy valóság ellen vétenek azok, akik az angyalbukás teológiáját semmibe veszik. Nemcsak mert hitigazságot hanyagoltak el, hanem mert a kinyilatkoztatás világát is megcsonkítják. Hiszen ez a tan beleereszti gyökereit és ágait a teológiának úgyszólván minden részébe. Jelentkezik, mikor az emberi bűn és bűnhödés, a megváltás és annak hatékonysága, az Egyház küzdelmes kegyelemközvetítő szerepe, és főleg Isten örök végzéseinek titka, a Gondviselés fájó kérdései kerülnek szóba.
A könyv útját akarja állni a kinyilatkoztatott igazság elfeledésének, és az amúgy is figyelmes lelkekben még ez iránt is figyelmet ébreszteni. – A „teljes” teológiai érdeklődésnek legyen ez is tárgya! De e mellett az apológiai cél mellett az igazság szolgálata is a könyv célja. A mű végiggondolja az angyali bűn és bűnhödés dogmatikai, erkölcsi és lélektani tartalmát és közvetlen következményeit.
A tárgyalás felépítése:
Dogma- és irodalomtörténeti összefoglalás
I. rész. A bűnbeesés
1. Az angyali bűn lehetősége (Az angyalok vétkezhettek [Vannak bukott
angyalok; A vétkezhetőség elvi magyarázata]; Az angyali bűn genezise;
Természetellenes eredeztetések)
2. Az első bűn – Lucifer bűne (Az angyali kevélység; Önistenítésük; Mikor
vétkeztek?; Ki volt Lucifer?)
3. Lucifer „angyalainak” bűne
II. rész. A bünhődés
1. „Természetük megrokkant”
2. Értelmük elhomályosodott
3. Akaratuk megmerevedett (A megátalkodottságuk valósága; A megátalkodottság
magyarázata; Következmények)
4. Szenvednek (Szenvedik önmagukat; Örök tűzben gyötrődnek és a halál
országában élnek)