Ez a füzet Szabó József világnézeti konferenciabeszédeinek az első része, mely az egyén és a közösség bonyolult kérdését boncolgatja: a keresztény ember a legnagyobb individualista, de egyben a legnagyobb kollektivista is, mert a saját lelkét becsüli a legtöbbre, s mivel ezt értékeli, képes a közösségért a legnagyobb áldozatra is.