Ez a füzet Szabó József világnézeti konferenciabeszédeinek harmadik része, mely az egyén egyszerűnek látszó, de annál bonyolultabb problémájával foglalkozik.
Porából főnixként megelevenedni kívánó életösztönre hivatkozik a szerző. Nem lehet kétséges a kereszténység erős egyéniséget kialakító ereje. A liberális ateista és deista individualizmus a közösség sírját ásta meg, de maga is belebukott sorvadt egyéniségével; az extrém-kollektivizmus az egyéniség sírját ásta meg, de maga is beleesik senyvedt közösségével. Az egyén és közösség örökké vajúdó problémájának megoldása azon múlik, hogy lesz-e erőnk elhagyni a félmegoldások útját s rálépni a nemcsak hirdetett és talán megcsodált, hanem az élt kereszténység útjára.