A címben szereplő Úr Jézus kis kegyeltje az elsőaldozó gyermekünk. A könyv gyakorlati útmutatasokat ad a korai szentáldozás megvalósítására anyáknak, nevelőknek és lelkipásztoroknak.
Szent emlékű X. Pius pápa Quam singulari dekrétumában (1910. augusztus 8.) világosan megmondja, kire esik a felelősség és kinek áll jogában a gyermeket az első áldozáshoz bocsátani. „A gyónás és áldozás kötelezettsége, mely a gyermeket terheli, elsősorban is azokra hárul, akik a gyermekről gondoskodni tartoznak, úgymint a szülőkre, lelkiatyára, tanítókra és plébánosra. Az atyának pedig vagy helyettesének és a gyóntatónak dolga, a római katekizmus szerint, a gyermeket az első szentáldozáshoz bocsátani.” (Decr. n. IV.)
Sajnos azonban, a legtöbb szülő gyermekének eucharisztikus nevelését teljesen a papra és az iskolára hagyja. Pedig senki sem ismeri a kisgyermeket jobban, mint éppen a szülei; senkinek sincs annyira kezére, mint atyjának és édesanyjának. Ezért a családi vallásos nevelést, mely már az édesanya térdén kezdetét veszi, sem az iskola, sőt még maga a pap sem pótolhatja. Kérve kérjük tehát a szülőket, atyákat és anyákat, ne hanyagolják el legszentebb kötelességüket, le ne mondjanak jogukról, hogy gyermekeiket maguk vezessék el az Oltáriszentségben reájuk várakozó Jézushoz. Eucharisztikus nevelés, melyet a szülők kezdenek meg, a pap, lelkiatya támogat és folytat – ez az a nagy eszmény, melyre törekszünk! Így lesznek eucharisztikus lelkületű gyermekeink, anyáink és családjaink; ez biztosítja számunkra azt az új nemzedéket, amelynek az ígéret szól: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya és én élek az Atya által, úgy aki eszik engem, az is él én általam.” (Jn 6,57.58) Akié az ifjúság, azé a jövő! Fel tehát, katolikus szülők, a munkára! A könyv felépítése:
X. Pius pápa „Quam singulari” dekrétumának rendelkezései A magyar püspöki kar tanítása az 1937-i tantervben és utasításban
I. Az első oktatás a vallásban. Az alapigazságok
Hogyan vezesse az édesanya kisgyermekét Istenhez?; Főigazságok; Ki a jó
Isten?; Ki az ember?; Kötelességeink Istennel szemben; Kötelességeink
felebarátainkkal szemben; Kötelességeink önmagunkkal szemben; Ki jut a
mennyországba?; Ki jut a pokolba?; Kik jutnak a tisztítótűzbe?; Szentháromság;
Néhány kép az Úr Jézus életéből; Kiegészítés; Milyen a jó Isten?; Isten
jelenlétében való járás; Mit akar Jézus?; Néhány kép a Szűzanya életéből; A
szent őrzőangyal; Neveljük a gyermekeket a keresztény önmegtagadásra.
II. Előkészítés az első szentgyónásra
Gyónási előkészület a legrövidebb formában; Rendes előkészület az első
szentgyónásra; Milyen nagy bűnöket követhet el a gyermek?; Bánd meg bűneidet!;
Mit tesz a gyermek szentgyónás előtt?; Hogyan gyónik a gyermek?; Mit tesz a
gyermek szentgyónás után?; A gyónási oktatás folytatása; Szoktassuk a gyermeket
gyakori gyónásra; Figyelmeztessük a gyermeket az őszinte gyónásra; Tökéletes
bánat; Bűn és kísértés.
III. Előkészület az első szentáldozásra
Előkészület halálos veszedelemben; Rendes előkészület az első
szentáldozásra; Bevezetés; Jézus az Oltáriszentséget alapítja; Hogyan mutatják
be a szentmisét?; A hívek áldozása; Lényeges előkészület a szentáldozásra;
Közvetlen előkészület a szentáldozásra; Hogyan ad hálát a gyermek Jézusnak a
szentáldozás után; Az édesanya utolsó előkészületei; Az elsőáldozást megelőző
három utolsó nap; Az elsőáldozás előestéjén; A gyermek örömnapján; Az áldozási
oktatás folytatása; Áldozzál gyakran!; Áldozzál jól!; Amire a gyakori áldozásnál
ügyelnünk kell; Látogatás a szentségi Jézusnál; A lelki áldozás; A méltatlan
áldozás; Oltár, egyházi ruhák és szerek, a szentmise szertartásai; A
szentmiseáldozat; Dicsérő, hálaadó, kérő és engesztelő áldozat; Isten
gyermekének élete; A kis apostol.
Mindennapi imádságok
Reggeli imádságok; Esti imádságok; Áldozási imák.
A kalocsai iskolanővérek óvodásainak első szentáldozása.