Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Schmiedt Béla: Tükör előtt
Mintha kissé nagyon sokat időznénk a tükör előtt… Különösen pedig a – nők! Azt mondják, hogy a nő kétszer áll a tükör elé: minden nagyobb esemény előtt, de a tükörhöz siet a legjelentéktelenebb izgalom után is. Ha ez így van, akkor a tükör nemcsak kiindulópont a nő életében, hanem egyben végállomás is. Természetesen a csiszolt velencei tükörről van szó.
Ez a könyv szintén tükör akar lenni: éspedig az élet tükre. Az életet kívánja mutatni, melynek bánatos völgyeiben és napsütéses magaslatain, a küzdelmek hátterében és a vágyak homlokterében az ember áll. Elsősorban pedig a nő!
Mit kér ez a tükör? Egy kis áldozatot: néhány percet! Néhány percet a csendes órákból. Ezt a néhány percnyi tekintetet azonban mindennapra kéri. Aki meghozza ezt az áldozatot, az lelkiolvasást fog végezni. Figyelmet kér. Azt mondja az Írás: ügyelj lelkiismereted jótanácsára! Nos, ez a tükör tanácsot ad: események előtt is, de események után is. Ez a tükör azzal hálálja meg a jóakaratú olvasó figyelmét, hogy világosságot gyújt kényes helyzetekben … emberekben … Sőt néha előre is világít.
Kiktől kér figyelmet? A Boldogasszony „női táborától”! Nőktől, akik nemcsak a földig érő tükröt szeretik, hanem a lelkiismeret égig érő tájékoztatását is. Azt mondja az Írás: „Minden tettednél gondosan vigyázz magadra!” Nos, ezt a tükröt azért küldjük a női szobákba, hogy hiba ne legyen a szüzek őrségállása körül. Néhol néha baj van az olajmécsesek körül! Ez a könyv azt szeretné, hogy tanuljanak és okuljanak az oktalanok az okos szüzektől.
Mit mutat ez a tükör? A belülvaló élet gyarlóságait. A lélek mérhetetlen határozatlanságait. A napi élet lelki vasalatlanságait. A gondolatok, tervek, vágyak fésületlenségét. Ez a tükör olyan tényeket tükröztet vissza, amikről a csiszolt velencei tükör hallgat… Erre a teljes önismeretre nagy szükségünk van, mert ismereteink hibáiból csak kárunk, hibáink ismeretéből viszont csak hasznunk lehet.
Szükség van erre a tükörre? Igen! Mert a földig érő tükrök előtt ilyen és ehhez hasonló dolgokat lehet hallani:
„Mily szép vagyok! A hajam, a szám, / S a szemöldököm. Ha ünnepi ruhám / Fölveszem s benne a korzóra mék, / Utánam néznek a bakák meg a pék / Hórihorgas segédje, Jani…
Oh, ezek múló értékek! Az égig érő tükör sokkal komolyabb életszemléletet sürget: Az élet nem korzózás, hanem vándorlás a szűk úton, amelyen az emberek tekintete helyett az Isten tetszését kell keresni!
„Fényes tükrön másszuk végig életünk, / Magunknak tetszünk, de jaj nekünk, / Ha Isten talál rajtunk majd kivetnivalót, / Mikor majd minden fény és hazugság elmerül / S Isten szobalánya, a halál, / Tükrünkről némán letörül…” (Puszta Sándor „Pók a tükrön” c. verséből)
A könyv elmélkedései a tükör előtt:
Több komolyságot! (Életünket sokszor elhibázzuk…; Több komolyságot!;
Megtéréssel büntetem magamat)
Ellene mondok!… („Szervusz, Sátán!”; Fejjel lefelé …; Kötelékek áldozatai)
Ájtatos asszonyok (Az áhítat tartományában; „Megyek a templomba!”; Tíz kis
fiú)
Virágzik a szív… (Az a cudar szerelem!…; Tündér Elvira esete Pálma Jánossal;
Pannónia leányai)
Családi élet (Összhang a családban; Az összeütközések…; Csendes Zsuzsanna
halála)
A legszebb szerep (A legszebb szerep; Valaki szerepet keresett…; Akiktől
elmenekül Krisztus…)
Szeretsz olvasni? („Ajánljon valami könyvet!”; A katolikus műveltség …; A
Szentírás)
A családi béke (Béke! … Béke! … Béke! …; Vigyázzunk a szóra! …; A hallgatás
művészete …)
Leányproblémák (A bál után; A „szabókölteményekről”; Fürdőlevél)
Dicséretreméltó asszonyok (Az okos szüzek; Fejkendős asszonyok; Veronika
kendője)