Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Róth Antal: Új szempontok a típuskutatásban. Tanulmány a gyakorlati lélektan köréből
A karakterológiában, jellemtanban, a típuskutatás a legvilágosabb és leggyakorlatibb rész. Az életből vett alakok vagy az embernek az élet felé való irányulása olyan jelenség a mindennapi életben, hogy az elmélet és tapasztalat közötti megegyezést a kísérleti lélektanban kevésbé jártas egyén is azonnal felfedezi, meglátja. A típusrendszerek sokfélesége pedig nem a meglátás hiányára, tökéletlenségére utal, hanem az élet változatosságára.
A karakterológia = jellemtan, emberismerettel foglalkozó tudomány. A gyakorlati lélektannak ez az ága nemcsak az ember értékelésévél, jellegével, egyediségével és típusos vonatkozásaival foglalkozik, hanem ezeknek alapjaival is. A köznapi életben a jellemnek és jellemtannak inkább erkölcsi vonatkozása van, de ha az előbbi szempontokat is hozzávesszük, akkor a jellemtan fedi a karakterológia fogalmát. A karakterológia megközelítőleg embertermészetrajz, de mégsem egészen az, mert nemcsak leírás, hanem bölcselet is: az okok és összefüggések kutatása. Nemcsak nyugalmi helyzetben vizsgálja az embert, hanem dinamikailag is: a fejlődési lehetőségeket is számításba veszi, mi lehet ebből az emberből?
A karakterológia, jellemtan elsősorban az elméleti lélektanra támaszkodik. Az okokkal is foglalkozik és rendszerezi a megfigyeléseket és megállapításokat. A jellemtan végső, legérthetőbb megfogalmazásában: emberismeret, lélekismeret. Az embert igazi jellegében kutatja, megjelenésének belső formáit keresi, lelki alapját akarja megtalálni. Tehát végeredményben a lelket kutatja. A cél a lélek ismerete, mert így érthető meg az ember igazi mivoltában.
A mű első részében, az „Emberszemlélet”-ben, részletezi mindazt, ami dinamikussá teszi a sztatikus lélektant, és ami egészében mutatja be az embert. A második részében a típusokat mutatja be többféle rendszer szerint. A típusok nem fordulnak elő úgy, ahogy ismertetik, a mindennapi életben, hiszen csak eszményi elgondolások, amelyek jellemzőek a beosztási szempontok szerint, de már az egyedet nem annyira jellemzik. A típusnak ugyan megvan a szilárd alapja az egyénben, de az egyén csak úgy általánosságban tartozik a típushoz. A típus ismétlődő jellemtulajdonságokat fejez ki, olyanokat, amelyek módosulva ugyan, de több emberben megtalálhatók. A típusok pontosan meghatározzák nem az egyént, hanem a csoportot, amelybe az egyén tartozik.
Az eredetileg egy kötetre tervezett szorosan összefüggő Emberszemlélet – Típusok – Vérmérsékletek – Önmagunkra-találás alkotó részek két kötetben jelentek meg. Ez a kötet a munka első része. A második rész, a Jellemkutatás, a Vérmérsékleteket és az Önmagunkra-találást tárgyalja, és Laskay néven jelent meg 1947-ben. A két rész úgy szerepel, mint két kötet, ahol az elsőben a szükséges lélektani alapvetés, a másodikban pedig inkább a pedagógiai következmények találhatók.
Ennek az első kötetnek a felépítése:
rész. Emberszemlélet (A karakterológia, jellemtan; A lélek szerepe; Tételek és következmények az elméleti lélektanból; Az emberismeret célja; Az emberismeret határai; Az egyén megnyilatkozása; Az emberegész összetevői; Emberértékelés; A jellem megváltoztatása; Az ember életsorsa)
Típusok
Spranger típusai (A gyakorlati ember; Az elméleti ember; A művészember; A szociális ember; A hatalmi ember; A vallásos ember); A típusok női változatai
Dilthey típusai (Az érzéki ember típusa; A hősi ember; A szemlélődő ember)
Jung típusai (A kifelé forduló [extrovertált] típus; A befelé forduló [introvertált] típus)
Ribot típusai (A depresszív [nyomott kedélyű] típus; Az eufórikus [felhangolt] típus; Az aggresszív [támadókedélyű] típus; A szimpátia [rokonszenv] embere; Az erotikus [érzékies] típus)
Noszlopi típusai (A nyárspolgár: a gyönyör és haszonérték típusa; A törekvő [impulzív] ember típusa; A mélylélek, a lelki értékek típusa; A gyakorlati eszményi ember: a szellemi értékek típusa)
Női típusok
Croner típusai (Az anyatípus; Az erotikus típus; A romantikus típus; A
gyakorlati típus; Az értelmi típus)
Lazar típusai (Az infantilis, a gyermeki típus; A puerilis, fiús leány; A virágó, a férfias nő; A virginális, a hamvaslelkű nő; A mulieris, asszonyi típus)