Ki nem ismerné az ifjúság főbaját, mely, sajnos, nem más, mint életfájának nedvét elsikkasztó, sorvasztó, lázas betegsége: az idejekorán keltett testi vágyaknak életerőt felemésztő tüze, a serdülő ifjúságnak tudatos és öntudatlan vergődése a nemi élet kicsapongásainak fertőjében?
E bajnak óhajtja elejét venni a jelen sorok írója, nem annyira felvilágosítással – hisz az ifjúság azon része, mely e betegségben szenved s melynek elsősorban szánja a szerző jelen művecskéjét, ritka kivétellel amúgy is tisztában van azzal – inkább az irgalmas szamaritánus szerepét akarja magára vállalni az eltévelyedett juhocskákkal szemben.
Olajat kíván önteni gyógyíthatatlannak kikiáltott sebeibe; vissza akarja adni az ifjúságnak azt a kegyeleméletet, mely a zsenge fiatal kornak zavartalanul derűs s üde boldogságát képezte mindaddig, míg a hatodik parancs ellen nem vétkezett.
De nemcsak visszaadni, meg is akarja őket tartani a kegyelem útján, s mint lelkileg-testileg egészséges, munkabíró embereket akarja őket visszaadni a katolikus társadalomnak, egyháznak s a magyar hazának.
A könyv tartalma:
Ne veszítsd fejedet!
Légy őszinte!
Imádkozzál!
Gyónjál őszintén!
Tagadd meg magad!
Gyógykezeltesd magad!
Használd az előírt gyógyszereket!
Tiszteld a boldogságos Szüzet!
Áldozzál naponkint!
Nemes életcél!