A szerző nem a tudomány eszközeivel közeledik az olvasóhoz, hanem késztetni akarja őt, hogy valóságnak tekintse a kinyilatkoztatást, egészen a hit szerint gondolkodjék, s így éljen. A sok reménytelenség között éreznie kell ma mindenkinek, hogy a hit ma is valósággá teszi örök emberi reményeinket, de csak akkor, ha a hit nem homályos tapogatódzás vagy bizonytalan sejtés, hanem meggyőződés.
Ezt a meggyőződést, „a képmutatás nélküli hitet” valamikor a családi neveléssel együtt kapták a hívők, ma azonban, sajnos, a keresztény családok közül is sokan „hajótörést szenvedtek a hitben” (Tim 1,19), és így a családi nevelést imádsággal és elmélkedéssel kell pótolnunk. Ebben segít az olvasóknak a szerző, vagy még inkább vigasztalásul szolgál, úgy mint Szent Pál a rómaiaknak írja: „…közösen megvigasztalódjunk egymás hite: a tietek és az enyém által.” (Róm 1,12)
A könyv a „Hiszek egy Istenben” gondolata körüli elmélkedéseket tartalmazza a következő nagy témák szerint:
I. Az istenélmény (Az Úristen)
II. A helyes istenkép (Az örök Isten; Nem változom; Mindenütt jelen van; Lélek az Isten; Isten végtelenül bölcs; A szent Úr; Isten az igazság; A könyörülő Isten; A Hosszantűrő; A jó Isten; Mennyei Atyánk; Hiszek egy Istenben
IIII. Az isten titka (Az őstitok)
IV. A teremtés titka (A Teremtő; A Gondviselő)
V. A szellemvilag valósága (Az angyalok)
VI. Az isten képemása (Az ember titka)
VII. Az ősbün titka (A szerencsétlen örökség)
VIII. Az isteni irgalom titka (A jövendő javak árnyéka)