Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Raoul Plus: Krisztus a mi testvéreinkben. A krisztusi testvériség élettörvényei és tevékenysége
Sok keresztény csak a múlt idők Krisztusát ismeri. Arról alig vesz tudomást, hogy Krisztus most is folytonosan jelen van köztünk, együtt él velünk és Lelke ltal tevékenykedik bennünk és körülöttünk. És ez a mi együttélésünk Krisztussal nem szorítkozik csupán az Oltáriszentség vételének néhány múló pillanatára. Hiszen ha Krisztus megszentelő kegyelmében élünk, akkor állandóan együtt élünk Krisztussal, mert tagjai vagyunk az Ő titokzatos testének. A szerző egy előző művében („Krisztus Jézusban”) arról szól, hogy Krisztusban az egész Jézus Krisztust kell látnunk. Nemcsak azt, aki valaha 33 évet töltött itt a földön, hanem lássuk meg és tanulmányozzuk azt a Krisztust is, aki még most is és mindig, mindenegyes megkereszteltben titokzatosan tovább él.
Ebben a kötetben a szerző arról szól, hogy mennyire egynek kell lennünk egymás között mindnyájunknak, akik Krisztus testének tagjai vagyunk, vagyis Krisztus tagjainak egymáshoz való viszonyáról elmélkedik. A könyv első részében a krisztusi testvériségnek három nagy törvényéről: az egységről, a szeretetről és az összetartozásról szól. A második részben pedig a krisztusi szeretet három nagy eszközéről: az apostoli tevékenységről, az imaapostolságról és az áldozatos szeretetről szól.
A könyv a felebaráti szeretetnek, a szociális tevékenységnek és az apostolkodásnak dogmatikáját adja. A dogmatika szó általában nagyon elméleti csengésű. De itt mégsem az élettől elvonatkoztatott, tudományos fejtegetéseket jelöl, hanem azokat a mélységes hitigazságokat, amelyekből a keresztény szeretet forrásozik, amelyek nélkül keresztény szeretet nem is lehetséges és meddő minden szeretettevékenység és társadalmi segítség és terméketlen minden apostolkodás. Nem él bennünk, vagy kialvófélben van annak a fölséges hitigazságnak világossága, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban, hogy Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk, hogy embertársainkat mint Krisztust kell szeretnünk, mert Ő azonosítja magát a legkisebb felebarátunkkal, mert amit neki teszünk, Krisztusnak tesszük, amit neki nem teszünk, Krisztustól tagadjuk meg. Azért nincs bennünk élő szeretet, mert hiányzik belölünk az élő hit.
Ezeket a fényeskedő hitigazságokat foglalja össze ez a könyv a krisztusi szeretet dogmatikájává. És ez a legelevenebb élet dogmatikája, mert azokat az igazságokat tárja elénk, amelyekből a tevékeny szeretet életerejét meríti. A Szentirás azt mondja, hogy „az igaz a hitből él”, a hitből meríti meggyőződését, szeretetét, lelkes áldozatkészségét. Ez a könyv tehát nemcsak az észhez szól, hanem a szívhez is és az egész emberhez. Olyan tanítást ad, amelyet imádságos lélekkel át kell elmélkednünk, és kitörölhetetlenül szívünkbe kell vésnünk és égetnünk, hogy a kifogyhatatlan, áldozatos szeretetnek folyton izzó kohója maradjon.
A tárgyalás részei:
Első rész. A krisztusi testvériségnek három nagy törvénye
A) Az egység törvénye
Az Egyház Krisztus titokzatos teste (Krisztus titokzatos test; Krisztus
összes tagjainak természetfölötti egysége);
A katolikus érzék (Az összesek dolgoznak az összesek javán; Az imában való
egység; Egység a tevékenységben; Az egység szellemének ellenségei);
Az Oltáriszentség az egység szentsége (Az Oltáriszentség jelképezi az
egységet; Az Oltáriszentség követeli az egységet; Az Oltáriszentség munkálja az
egységet).
B) A szeretet törvénye
Miért szeressünk? (A felebarát nem más, mint Jézus Krisztus; Az igazán „új”
parancs);
Meddig szeressünk? (A szeretet példaképe; A szeretet követelményei; A
szeretet jutalma);
Hogyan szeressünk? (Az alamizsna kötelessége; A szegény „megértése”; Jámbor
emberek felebaráti szeretete).
C) Az összetartás törvénye
Természetfölötti befolyásunk titka (Az összes tagok egymásra hatnak);
A befolyás hatalma (Adjunk mindig jó példát!; Cselekvésünk ismeretlen
hatása; Lássuk előre cselekedeteink következményét!);
Mulasztási bűnök (A mulasztás ténye és veszélye; A mulasztás az élet
forrásánál és az élet későbbi fejlődésében).
Második rész. A krisztusi szeretet három nagy eszköze
A) A külső tevékenység apostolkodása
A magvetők hivatása (Lángoló nagylelkűség; Átható világoslátás);
A lelkek szomja (Az apostol szorongatásai; Az apostoli lélek derültsége);
Az apostolkodás mint élethivatás (Nincs elég hivatás; Minden hivatás áldozatra való hívás; Minden hivatás a legnagyobb örömökre való hívás is).
B) Apostolkodás az ima által
Létjogosultsága, létföltételei és termékenysége (Hogyan lehetséges és
szükséges az, hogy az ember ima által apostollá legyen?; Apostoli szándékkal
imádkozzunk, Jézus Krisztusban való egységünk tudatában; A legkisebb ima is
megmozgatja a világot);
A szemlélődő élet (A szemlélődő élet igazolása; A szemlélődő élet állandó
időszerűsége).
C) Apostolkodás az áldozat által
Tudományos alapja (Minden keresztény apostollá lehet a szenvedés és áldozat
által; A keresztény lélek mindig apostoli célra irányítja szenvedését és
áldozatait; Elégtétel és engesztelés másokért is);
Lélektani magyarázata (Az áldozat apostolainak viszonylagos ritkasága és
bősége; A nagy erőforrás: a szeretet; Ellenvetések);
Gyakorlata (A közönséges keresztény életben; A legmagasabb fokon; A
„tökéletesebb” fogadalma).