Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Raoul Plus: Isten bennünk
A szerző, Raoul Plus a huszadik század francia aszketikus irodalmának egyik legnépszerűbb művelője. A mű alapgondalata, amit a cím is kifejez: Isten bennünk van. A mi természetfeletti kiváltságaink közé tartozik, hogy Isten nincs távol tőlünk, mert az egész világegyetemben mindenütt jelen van, különösképpen a mennyben, az Oltáriszentségben, azután a mi szívünkben is, hisz a kegyelem oda helyezte, csak mi sokszor nem gondolunk reá, pedig ő azért van szívünkben, hogy Ővele legyünk; Szent Pál is ezt tanította, s azért ott kell keresnünk Istent, ahol van. Ez az első rész első fejezetének gondolatmenete, tartalma, s ebből indul ki s ezen alapszik az egész mű okfejtése.
A második rész rendkívül lebilincselő módon tárja elénk azokat a megdöbbentő igazságokat, melyek valóban bennünk élnek, amelyekkel mégis oly keveset törődünk. Isten valóban a lelkünkben lakozik, mi Isten templomai, valóságos Isten-hordozók (Christophoros), élő szentségházak vagyunk. A mennyország maga az Isten, aki az én lelkemben lakik, így én egy kis mennyország vagyok. A keresztény lélek Krisztus mása, egy test vagyunk az Üdvözítővel, Ő bennünk él, és nekünk ezt a gondolatot a maga teljes valóságában át kell élnünk; egészen keresztény életet kell élnünk, „tudatára kell ébrednünk, mily nagy kincset adott lelkünkben”; hogy „a mi anyagi világunkon kívül más, láthatatlan világ is van, mely sokkal magasabbrendű”. — A halálos bűn szakítás a bennünk élő Istennel, az Atyával, az Isten Fiával, a Szentlélekkel.
Égnünk kell a vágytól, hogy a bennünk lakozó Istennel együtt maradjunk, s ezért a negyedik részben remek idézetekkel, nagyszerű példákkal bizonyítja, hogy milyennek kell lennie minden keresztény lélek viszonyának az Atyához, a Fiúhoz, a Szentlélekhez, hogyan kell élnünk együtt a teljes Szentháromsággal. Miután így bemutatta, mit ér a kincs, melyet magunkban rejtünk, az utolsó részben felveti a kérdést: „hogyan valósíthatjuk meg a gyakorlatban a meghitt viszonyt a bennünk élő lstennel?” Három fejezetben felel a kérdésre s egyben buzdít: vágyakozzunk e kincs után, féltve őrizzük s tegyük magunkévá. A befejezésben hét rövid pontban gyakorlati megállapításokat találunk.
A szerző hatalmas erővel sürgeti a Krisztussal való gyakorlati életközösséget, a krisztusi életnek tettekben nyilvánuló folytatását, még ha emiatt saját énünkről, önmagunkról kell is lemondanunk. Okfejtése mindvégig lebilincselő, felhozott példái sokszor bombaként hatnak a figyelmes olvasóra, mélységes hit és hatalmas meggyőző erő sugárzik ki szavaiból. (Kiss György)
A könyv fejezetei:
I. rész. Természetfölötti kiváltságaink (Bensőséges viszonyunk Istennel; A természetfölötti világ, melybe Isten minket fölemelt; Hogyan szerezte vissza Isten a mi nagy kincsünket?)
II. rész. Isten lelkünkben lakozik (Isten templomai vagyunk; „Mennyország vagyunk”; Alter Christus – Krisztus mása; Természetfölötti kiváltságainkat érvényre kell juttatnunk, át kell élnünk)
III. rész. A halálos bűn szakítás a bennünk élö istennel, az atyával, Fiúval és Szentlélekkel (A bűn szakítás a mennyei Atyával; Isten Fiával való szakítás; Szakítás a Szentlélek Istennel)
IV. rész. Milyen legyen viszonyunk a bennünk élő Istenhez? (Együtt az Atyával; Együtt az isteni Igével; Együtt a Szentlélekkel; Együtt a teljes Szentháromsággal)
V. rész. (Vágyakozzunk e kincs után!; Féltve őrizzük kincsünket!; Tegyük magunkévá e kincset!)
Befejezés (Az életszentség nem külsőségekben van; Az életszentség nem érzelgősség; A lelkiéletnek egységesnek kell lennie; Nagyszívü, tág látókörű jámborság; Lelki vidámság; Lelki szabadság; A lelkiélet példaképe a Szent Szűz)