A könyv nagy hiányt pótol a magyar aszkétikus irodalomban. Az ifjaknak ad korszerű és gyakorlati elmélkedési anyagot. Raoul Plus a legtermékenyebb és legkedveltebb aszkétikus írók egyike. Írásait mély teológiai megalapozottság, az aszkétikának bámulatosan gazdag és sokoldalú széttárása, világos előadásmódja és könnyed, élvezetes stílus jellemzi. Ebben a könyvben az ifjú megtalálja önnön lelkét, annak igényeit, képességeit és hiányait, erényeit és hibáit, legfontosabb problémáit, és a gyakorlott lelkivezető bölcs tanácsait, határozott útmutatásait, a krisztusi tanítás éltető fényét és melegét. Mindén sorában megérzi az író rokonszenves közvetlenségét, kiegyensúlyozó mérsékletét és lelke mélyéből fakadó együttérzését.
A könyv nem azoknak az ifjaknak készült, akiknek csak az a törekvésük, hogy a színdarabokat megtapsolják vagy akik csak panaszkodni tudnak. Hátra a szórakozókkal és sopánkodókkal! Közöttünk járnak az ifjúság ezrei, akiket mérhetetlen vágyak tüzelnek és magasztos törekvések lelkesítenek, akik szentek akarnak lenni, hogy népüket és korukat megszenteljék. Ezek számára készült a könyv. Csak ezek számára.
Az egyik katolikus kongresszuson az egyik ifjúsági szónok a húszévesek lelkiségéről és apostolkodásáról beszélt, és miután a zárt lelkigyakorlatot és az áldozást ajánlotta, ezeket mondotta: „Ez az egész? – Nem. A férfi csak akkor erős, ha imádkozik és elmélkedik. Imádság és elmélkedés a lelki élet jellemzője. Ha vagy az egyiket vagy a másikat megszüntetjük, a lelki élet semmivé vagy egy helyben mozgóvá, azaz meddővé válik. Jaj nekünk katolikus ifjaknak, ha elitek akarunk lenni, és nem imádkozunk, sem nem elmélkedünk. Mi azonban azt merészeljük kérni a mi papjainktól, hogy sokat merészeljenek… Merészeljenek belőlünk szenteket alakítani!” Valóban nincs szentség lelki élet nélkül, és nincs lelki élet elmélkedés nélkül, ezért mindazon ifjaktól, akik termékeny működésről és apostolkodásról ábrándoznak, mindennap negyedórás elmélkedést merészel kérni a szerző, azaz nem akármilyen imádságot, hanem szívből-szívbe ható imádságot, nem könyvből olvasott, hanem személyes imádságot, amely a lélek mélyéből tör elő és amelyet e könyv sorai sugallnak. Ne mondja azt senki, hogy nem talál időt erre. Aki keres, itt különösen talál. Mindig az elmélkedés magasságából szállnak le azok, akik megmozgatják a világot. Ne sajnáljuk a nap hatvannegyed részét az elmélkedésnek szentelni. Gyümölcse felbecsülhetetlen lesz.
A könyv elmélkedései hat részbe tagozódnak:
I. A kegyelmi állapot
„Élnek-e ezek a csontok?”; Menj ki e gyermekből, tisztátalan lélek, és adj
helyet a Szentléleknek!; Istent hordozom!; „Nehéz téged hordozni!”;
Összeszedettség; A puszta; „Soha sem gondolunk arra, amire örökké gondolni
fogunk.”; A fehér köntös; A tisztaság; „Bárányka, mennyire megváltozol!”;
Fogyatkozó keresztény élet; Júdás csókja; Az emlékezet büntet a bűnért; Az
emlékezet büntetése után a megszokás büntetése; Súlyos bűn; Bátor kereszténynek
kell lennem; „Ki vagy te?”; Erkölcsi haladás; Keresztségem évfordulója; „Én
vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.”; „A keresztény Krisztus mása.”; Hogyan
imádkozzam?
II. A lelki erő
„Leszállított értékű szentség.”; Katolikus jogaim; Az élet értéke; Állva;
Legyek valaki; Akarni; Keveset, de állhatatosan; A kísértés előtt; A kis
kötelességek; A kis dolgokkal való törődés; A kegyelemhez való hűség; Legyen
célom!; Középszerűség; Az élvezet; Az áldozat; Támadó szellem; „Erőszakkal
meghódítom magamat.”; A végére járó akarat; Kitartás; A hiba helyrehozása;
Kislelkűség; Nehéz esetek; A lehetetlen.
III. A szükséges erények
Egyforma kedély; Legyen meggyőződésem!; A tapasztalat; Az igaz szellem; Az
ifjúság jele; Előre látni; Tudjak köszönetet mondani; Tudjak felháborodni; A
tevékeny szeretet; Érzelmi finomság; Emberi eszközök; A rendes cselekedetek; Az
elégedetlenek társulata; Szomorúság és öröm; Legyünk örvendezők; Kegyelem és
öröm.
IV. Az állapotbeli kötelességek
1440 perc; Az elmúló pillanat megszentelése; A vértanúság szentsége; A
mindennapi élet; Az elvesztett idő; A regények; A szobám; Mindent lélekkel
végezzek; Életkorom; Kezeim; Kezdeményezés; Kiváló szakember; Isten minden
elintéznivalónkban; Érzékenység; Figyelmesség; Felelősség; Plébániám; Hogyan
hallgassam Isten igéjét?; A szentgyónás; A lelkivezető; „A barátok az idő
megrablói.”
V. Apostolkodás
Most; Előfutár; „Te vagy-e az eljövendő?”; Micsoda húsz év?; A jelen
intelme; Mérhetetlen vágyak; Az önadományozás; „Uram, jöjjön el a te országod!”;
Az apostolkodás lelke; A szociális érzés; A hegycsúcsok hívása; A buzgóság
határa; „Juttasd el!”; Elhibázott hivatás; A házasság; Családalapítás; Szeretni;
Beatrix; Isten a szerelem teremtője; Örökség; „Lelkek, amelyek megszülethettek
volna.”; Halhatatlanság.
VI. Ünnepek és ájtatosságok
Karácsony; „Mennyire szerettem volna őt, ha ismertem volna.”; A szenvedés
vasárnapja; Jézus halálküzdelme; Júdás csókja; Az én keresztjeim; Húsvét;
„Tanúim legyetek.”; A Szentlélek; Úrnap; Tisztaság az Oltáriszentség által; A
szentmise; Jézus Szíve; Szent Péter és Pál ünnepe; Nagyboldogasszony; „Minden jó
dolog, ami nem sikerül, azért kerül zátonyra, mert nem volt benne elég Szűz
Máriából.”; Halottak napja; Mindennap; A lelkigyakorlatok, jótéteménye.