Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Pécsi Tamás: Tűz és kard felett
A regény a római Szent Cecília, a szentmise római kánonjába felvett szűz és vértanú életéről szól. A szent követte az egyház felhívását: van-e nagyobb öröm annál a rendkívüli feladatnál, hogy a végsőkig szorongatott Egyházért könyörgést és áldozatokat vállaljunk?
Szent Orbán pápa így ír Szent Cecíliáról: „Íme, ott fejezték le a harmadik mérföldkőnél, ahol három vértanúját, ott próbálták lefejezni éjszaka, fáklyafénynél, nagy sietve. Csak néhány hóhér volt ott, a legedzettebbek és a legelszántabbak és mi keresztények néhányan, köztük én és diakónusaim, hogy a szent vértanú testét azonnal elvihessük és eltemessük. A hóhérok maguk is reszkettek, amikor a kivégzésre került a sor. A fáklyák lefojtott fénnyel égtek az éjszakában, s a hóhérok siettek, hogy minél gyorsabban menjen az egész. Mi távolról láttuk az eseményeket.
Háromszor emelkedett fel és háromszor sújtott le a hóhér bárdja. Három vörös villanás a fényben és három magasra szökkenő vérsugár. Ennyit láttunk, azután azt, hogy a hóhér eldobja bárdját s valamennyien rémülten elmenekülnek. Úgy rohantak el, mint a megszállottak, mi pedig azonnal odasiettünk, hogy lássuk, mi történt. Íme, az a három csapás, mivel a hóhér keze reszketett a rémülettől, csak félig választotta le a fejet a törzstől. A vérveszteség irtózatos volt, de a szent szűz és vértanú még élt és mi azonnal haza siettünk vele, saját házába vittük, hogy Róma lássa Isten dicsőségét és Szent Caecilia dicsőségét, hogyan győzött le egy ártatlan leányka tüzet és kardot és hogyan törte meg a gonosz hatalmakat, akik néhány napon át kimondhatatlan rémületben éltek s nem mertek még csak megmoccanni sem a keresztények ellen. Caecilia pedig még három napig élt. Az első nap ájultan, azaz láthatóan nem ebben a világban időzve, hanem már a szentekkel társalogva, a második nap magánál volt, és öntudata köztünk időzött, s kezemből vette a Legszentebbet, én pedig kényszerítettem, mondja el, mi történt vele kínzásának három napja alatt. Elmondta azt is, mit látott és mit beszélt lefejezése után a szentek közt, akikkel beszélt. Sok és súlyos titkot mondott el, amiket nem közölhetek senkivel, de amik szerint cselekedtem, s parancsokat adtam ki a közelgő üldöztetés idejére. Mert, íme, Caecilia és a vele kapcsolatos csodák folytán fél Róma kereszténnyé lett, s az üldöztetés újabb hulláma készült ellenünk. Caecilia megjövendölte, hogy magam is meg fogok halni.
Én pedig, Orbán római püspök, azon a napon, amelyiken elszenderült és mi eltemettük, belevettem nevét a mise kánonjába, hogy mindenütt, ahol az Egyház miséket fog mondani, napkelettől napnyugtáig, hangozzék a föld minden pontján az ő neve. Fel fog hangzani minden nap, közbenjárását kérjük minden nap, szüzek követik az ő nyomait, férfiak illetődnek meg, ő pedig könyörögni fog tisztelőiért és különösen üldöztetések idején közbenjár az Egyházért s a neve zeng, zeng, zeng az egész földkerekségen, egészen a világ végezetéig.”