Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Müller Lajos: Ima és hivatás
„Kívánkozhatunk magasabb hivatás után és imádság által elnyerhetjük azt!”
Sokkal fontosabb ügyről van szó, mint első tekintetre látszik. Olyan kérdéssel foglalkozik a könyv, mely mindenkit, ki az Egyházzal érez, legmelegebben érdekel. Nap-nap után felhangzik a panasz, hogy az Úr szőlője nélkülözi a kellő számú s alkalmas munkásokat. Kevesen éreznek hivatást a papi és szerzetesi pályára s ezek között is vajmi kevesen vannak, kik a középszerűség fokát meghaladják.
Íme a tétel: „Kívánkozhatunk magasabb hivatás után és imádság által elnyerhetjük azt”. Az imádság alkalmas eszközt ad kezünkbe, mellyel az apostoli munkások soraiban támadt sajnálatos hézagokat rátermett egyénekkel betölthetjük. Az értekezés inkább didaktikus jellegű. Ugyanis a tapasztalás bizonyítja, hogy e kérdést illetőleg, főleg a 17-ik század óta nagy homály és roppant elfogultság uralkodik. Akárhányan ugyanis azon meggyőződésben vannak, hogy a papi és szerzetesi hivatás bizonyos számú, már előre kiválasztott egyén kiváltsága, a többi halandó hasztalan törekszik utána s hiába imádkozik érte.
Épp ezért, hacsak a hivatás szinte csodás módon nem nyilvánul, csakhamar készen vagyunk a végzetes ítélettel: „Ennek az ifjúnak nincs hivatása a papi vagy a szerzetesi pályára.” Hogyan? Hát csak oly kevésnek jutna osztályrészül a hivatás, kevesebbnek, mint ahányra Isten Egyházának szüksége van? Miképp fér ez össze az isteni Gondviseléssel s Jézusnak egyháza és a lelkek iránti lángoló szeretetével? Téves nézetet akarunk tehát eloszlatni s azt a tiszta s világos meggyőződést kívánjuk mindenkiben megérlelni, hogy igenis, bárkinek lehet magasabb hivatásra törekednie a nélkül, hogy erre valamely belső titkos sugallat, vagy ellenállhatatlan vonzalom ösztönözné. Sokan ugyanis ebben látják a hivatás szükséges jelét s feltételét, mely nélkül vakmerőség, sőt bűn volna egyházi pályára gondolni. Lehet, sőt hasznos és tanácsos a hivatásért imádkozni s azt az Istentől bárki meg is nyerheti, ha egyébként a hivatással járó kötelességek teljesítésére alkalmas.
Az értekezése előadja az érveket, melyekre a fenti tétel támaszkodik. Felsorolja az előnyöket, melyekre számíthatunk, ha e tételt a gyakorlatba átvisszük. Ezután néhány gyakorlati esetet tárgyal a könyv, s két ellenvetésre ad feleletet. Végül a gyakori szentáldozásról, mint a hivatás ébresztésének s művelésének leghathatósabb eszközéről szól.
A könyv tartalma:
I. Érveink (1. Szabad, sőt hasznos és üdvös a hivatás kegyelméért imádkoznunk; 2. Könyöröghetünk bármely lelki adományért; miért ne a hivatásért?; 3. Isten hű szolgáinak példája; 4. Mit tanítanak az Egyház tudósai?).
II. A hivatásért való imádság előnyei (1. Elhárítja a magasabb hivatás akadályait; 2. A nagylelkűség ápolása; 3. A keresztény szellem ápolása).
III. Néhány gyakorlati eset (1. Meg vagyok győződve, hogy én világi embernek születtem. Isten engem nem szánt papnak, annál kevésbé szerzetesnek; 2. Még nem döntöttem; nem tudom, minő pályára lépjek; 3. Attól félek, hogy Isten szavamnál fog és csakugyan meghív, ha hivatásért imádkozom).
IV. Két nehézség bírálata (1. A gyermekek hivatása; 2. A benyomásokból eredt hivatás).
V. Hivatás és gyakori szentáldozás