Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Müller Lajos: Aszkétika és misztika. I. Aszkétika (1940)
Korunk a lélek és anyag gigászi küzdelmét mutatja, a krisztusi élet mind nagyobb elmélyülésére való törekvés áll szemben az anyagias, érzéki s egy magasabbrendű világot tagadó életfölfogással. Azoknak száma, akik Krisztus vonzását erősebben érzik, egyre nagyobb és nagyobb lesz, s bennük egy új keresztény reneszánsz hajnalhasadását üdvözölhetjük. A pezsdülő, forrongó élet azonban irányításra szorul; éppen azért a lelkek vezetőinek otthonosaknak kell lenniök mindazokban a kérdésekben, melyek ennek a léleknek pszichológiai és kegyelmi alapjaira, fejlődésére és tökéletesülésére vonatkoznak. Erre a munkára vállalkozott e mű szerzője, Müller Lajos, aki a lelki élet tudományának egész rendszerét írja meg a magyar papságnak s mindazoknak, akik ezen a téren tájékozódni akarnak. Ez a munka a szerző kétkötetes „Aszkétika és misztika” című műve, melynek ez az első kötete.
A bevezetésben az aszkétika és misztika rövid történetét adja. Azután szól a tökéletességről általában, majd behatóan tárgyalja a tökéletesség eszközeit és akadályait; s végül az erényekkel foglalkozik, melyekben a keresztény tökéletesség megvalósul. A tárgyalás egész folyamán meglátszik az alapos teológiai – dogmatikus és morális – tudás, melynek szilárd alapján kell fölépülnie a lelki élet tudományának. Ezzel azután útját vágja annak a sekélyes, elmosódó, tisztán szubjektív vallásosságnak, mely az egész ember munkábavétele helyett megelégszik az érzelmi világ egyoldalú ápolásával, összecseréli a lényeget a lényegtelennel, s komoly, nagyobb erőfeszítésre képtelen. Kiváló tulajdonsága továbbá a világosság és szabatosság mind meghatározásaiban, mind pedig fejtegetéseiben. A nehezebb, elvontabb kérdések is tisztán állnak az olvasó előtt. Hangjában, stílusában nagy a közvetetlenség, meglátszik rajta, hogy a könyv élőszóbeli, a hallgatóságot mindig szem előtt tartó előadások alapján készült. Gyakorlatiasság szempontjából is elsőrendű, mert nincs talán a lelkiéletnek olyan mozzanata, mely nem részesülne benne kellő figyelemben, amelyre vonatkozólag az olvasó nem találná meg a szükséges tájékoztatást. Nagy értéke, hogy a természetes adottságokkal a többé-kevésbé beteges állapotokra is tekintettel van.
A bőséges hivatkozásokból látszik, hogy a szerző igen járatos az aszketika kiváló mestereinek írásaiban is; a múlt megszentelt hagyományaira támaszkodva s a mai kor lelkének alapos ismeretével írta meg kitűnő művét. (Dombi Márk)
A könyv tartalma több mint száz paragrafusra oszlik a Bevezetés utáni öt rész szerint:
Bevezetés
1. § Az aszkétika fogalma s a rokontudományokhoz való viszonya
2. § Az aszkétika forrásai
3. § Az aszkétika módszere és egysége
4. § Az aszkétika, misztika története főbb vonásokban
5. § Adatok a magyar aszkétika történetéből
I. rész. A tökéletességről általában
6. § A tökéletesség elmélete
7. § A gyakorlati tökéletesség lényege
8. § A tökéletesség és a szeretet
9. § Tökéletesség és az isteni akarat betöltése
10. § Tökéletesség és Krisztus követése
11. § A szentek és a szenttéavatás
12. § A tökéletesség és a szentek utánzása
13. § A tökéletességre vonatkozó tévedések
14. § A tökéletesség szabályai
15. § A tökéletesség fokai
16. § A természet és természetfeletti
II. rész. A tökéletesség eszközei
17. § Az imáról általában
18. § A kérő ima
19. § Az ima kieszközlő ereje
20. § A jó ima tulajdonságai
21. § Az imára való előkészület, az ima helye s ideje
22. § Az ima különböző fajai
23. § A szóbeli ima
24. § Az elmélkedés lényege és szükségessége
25. § Az elmélkedés történetéből
26. § A) A hármas lelki tehetség rendszeres foglalkoztatása
27. § Affektív ima és az egyszerű szemlélet
28. § Az összeszedettség
29. § A lelkiolvasás
30. § Lelki oktatás (exhortatio)
31. § A lelki vezetés szükségessége
32. § A lelki vezető tulajdonságai
33. § Magatartás a lelki vezetővel szemben
34. § A lelkiismeret feltárása (Ratio conscientiae)
35. § A szentmiséről általában
36. § A szentmisehallgatás módja
37. § A pap s a szentmise
38. § A szentáldozás
39. § Az Oltáriszentség, mint Krisztusnak állandó jelenléte köztünk
40. § A lelkigyakorlatok
41. § A liturgia
42. § Ájtatosságok
43. § Ájtatosság Krisztus kínszenvedéséhez
44. § Ájtatosság az Oltáriszentséghez
45. § Ájtatosság Jézus Szent Szívéhez
46. § Ájtatosság az Isten Anyjához
III. rész. A tökéletesség akadályai
47. § A vérmérsékletből (temperamentumból) eredő akadályok
48. § A kolerikus temperamentum
49. § A szangvinikus temperamentum
50. § A melanchólikus temperamentum
51. § A flegmatikus temperamentum
52. § Vegyes temperamentumok
53. § A szenvedélyekről általában
54. § A szeretet
55. § A gyűlölet
56. § A vágy
57. § Az irtózat
58. § Az öröm
59. § A szomorúság
60. § A remény
61. § A kétségbeesés
62. § A bátorság
63. § A félelem
64. § A harag
65. § Önalkotta akadályok
66. § A kísértések
67. § A kísértések célja
68. § A kísértésben követendő magatartás
69. § Az aggályosság
IV. rész A tökéletesség akadályainak leküzdése
70. § Az önmegtagadás lényege és értelme
71. § Az önmegtagadás tulajdonságai
72. § A külső önmegtagadás történetéből
73. § Indítóokok
74. § A külső önmegtagadás gyakorlatai
75. § Célja és indítóokai
76. § A belső önmegtagadás gyakorlatai
77. § A szellemek megkülönböztetése (Discretio spirituum)
78. § A lelkiismeretvizsgálásról általában
79. § Az általános lelkiismeretvizsgálás
80. § A részletes lelkiismeretvizsgálás
81. § A gyakori szentgyónás
82. § A pap és a gyakori gyónás
V. rész. Az erények
83. § Az erényekről általában
84. § A hit
85. § A hit védelme és növelése
86. § A remény
87. § A remény védelme s gyarapítása
88. § A szeretet
89. § A szeretet védelme és gyarapítása
90. § A felebaráti szeretet
91. § Az irgalmasság erénye
92. § A sarkalatos erényekről általában
93. § Az okosság
94. § Eszközök az okosság megszerzésére
95. § Az igazságosság
96. § Az igazságosság erénykísérete
97. § A szoros jogcímen alapuló erények
98. § A nem szoros jogi kötelezettségen, hanem erkölcsi szükségességen
alapuló erények
99. § A lelki erősség
100. § A lelki erősség megszerzésének eszközei
101. § A lelki erősséggel rokon erények
102. § A mértékletesség
103. § A belső indulatokat rendező erények:
104. § A külső magatartást szabályozó erények