Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Molnár Frigyes: A szociális Egyház az emberért
A könyv a szociális Egyház történelmét mutatja be, amely a Szeretet, az embersegítő szeretet tükre. Sorra felvonulnak benne Jézus hősei, akik életük munkájával és nagy alkotásaikkal a legnemesebb eszméket, gondolatokat váltották valóra. Az Egyház mindenkor élére adott nagy embereket és minden átalakulás küszöbén megjelölte a boldogulás és kibontakozás új útjait. Két évezred változatos élete elevenedik meg ezeken a lapokon s a mi időnket is megfényesíti az örökké tevékeny Egyház cselekedetének végtelen sora szociális téren is. Az Egyház, a katolicizmus mindig a népért dolgozott, s ma is a közösség javának emelésén fáradozik. Nem kötötte le magát egy közgazdasági vagy politikai felfogáshoz, irányzathoz, szellemhez, hanem mindig a nép érdekeit védte és támogatja, sőt képviseli a hatalmasokkal szemben is.
Ez a mélységeket járó, alapos, átfogó mű fényesen igazolja azt az igazságot, hogy az élő kereszténység mindig szociális érzületet és meleg, áldozatos karitászt jelentett és jelent ma is. Legelőször a karitász krisztusi formulázását adja. Majd végighaladva az Egyház történelmén, a fényes és homályos korok változásain, azt mutatja be, hogy az Egyház a felebaráti szeretet nagy parancsát miként bocsájtotta a legkülönbözőbb népjóléti intézmények turbináira.
A mű adataiból előviláglik, hogy a plébániák s az egyházközségek eredményes lélekmentésének egy egészséges, szociális rend az előfeltétele. Az Egyház életéből sohasem hiányzott az evangéliumi szociális elvek bátor hangoztatása. Még kevésbé az ezen elvek szerint látható cselekvés. Molnár műve is bizonyság, hogy a katolicizmus nem sodródott le az evangéliumi alapokról.
A könyv tárgyalásának fejezetei:
I. A bibliai embersegítés (Ókeresztény intézményes szegénygondozás; A
karitászos közszellem; A jeruzsálemi első hitközség)
II. Jézus Krisztus és a szegényügy (Jézus karitász igéi)
III. Az embersegítés fejlődése az apostolok korától a VIII. századig (A
magánjótékonykodás; A szabad Egyházban; Az egyházi vagyon a szegényügy
szolgálatában)
IV. A karitász az ókeresztény irodalom tükrében
V. A korai középkor szegényügye (A kolostorok)
VI. A klasszikus középkor irgalmassága (1000–1400) (Karitász és misztika; A
középkor szegénygondozása a modern kor ítélőszéke előtt; Régi betegápoló rendek;
A lovagrendek karitász-küldetése; Céhek és testvérületek; „Pro remedio animae”
alapítványok)
VII. A középkor karitásza magyar földön (1000–1526) (Az embersegítés
gondolata a közéletben; Magyarországi rendek és kórházaik)
VIII. Az újkor (1400–1648) (Koldusok helyett – proletárok; Karitász a
katolikus újjászületésben; Giberti, Borromei Károly és Depaul; A paraguayi
jezsuita állam)
IX. A jótékonyság laicizálásának kora (1648–1800)
X. A nagy karitász-alkotások korszaka (1800–1900) (Az elberfeldi rendszer; A
németországi caritasverband)
XI. Az újkori magyar karítász és a karitász központ (A magyar karitász
megszervezése; Az Egri Norma; A Szent Erzsébet Karitász Központ)
XII. Karitász és a szociálpolitika (A szociál-karitatív katolicizmus)
Függelék (A pauperizmus külföldi irodalma; Magyar nyelvű források; Életrajzok)