A mű a vallásváltoztatás magyar közjogi szabályait, az élő joggyakorlatot ismerteti és magyarázza. Az anyag legnagyobb része ismeretlen mind a nagyközönség, mind a szakemberek előtt, mert a mű olyan rendeleteket, szabályokat, konkrét határozatokat hoz, melyeknek legnagyobb része nem jelent meg a hivatalos közlönyökben, s melyeket hosszas kutatás és gyűjtés után a szerző maga tárt fel a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium gazdag irattárából. A mű célja megvilágítani e jogi kérdés bonyodalmas problémáit, és eloszlatni azt a sok félreértést, panaszt, vitát s bizonytalanságot, mely ezen a jogi téren a jogszabályok és a joggyakorlat ismeretének hiánya miatt uralkodik.
Hazánkban a kánonjog és a magyar közjog közti jogi kapcsolatok tanulmányozása mind tudományos, mind gyakorlati szempontból egyaránt hasznos. Ez a jogi terület az ún. „magyar egyházi közjog”, mely mint speciális joganyag egyedül áll a kultúrnépek jogtörténetében. Az Egyház Szent István király óta a legbensőbb, legharmónikusabb viszonyba lépett a magyar állammal, s ennek folyományaképpen a magyar közjog sok tekintetben átvette a kánonjog alapelveit, jogszabályait, védelmébe, pártfogása alá vette az Egyházat s annak intézményeit, létrejött a speciális magyar királyi főkegyúri jog, úgyhogy a magyar közjognak egyik tekintélyes jogforrása még ma is a kánonjog. Közel évezredes összhangzó jogi viszony van e két nagy jogterület között, s ez a jogviszony még ma is oly benső és szoros, hogy áldásos gyümölcsöt hoz az egyházi és állami életben egyaránt.
Tartalomjegyzék:
I. A bevett és elismert vallások közjogi jellege
II. A vallásváltoztatás alakszerűségei (Életkor; A jelentkezés helye;
Személyes jelentkezés; A jelentkezés tudomásulvételére illetékes lelkész; A
tanúk; A jelentkezés ideje; A jelentkezésről szóló bizonylatok; Az áttérés
feljegyzése a lelkészi hivatalban; Az áttérés vagy kilépés bejegyezhető- e az
anyakönyvekbe?)
III. A felekezetnélkülivé válás, a felekezeten kívüliségből, be nem vett
vagy el nem ismert felekezetekből való kilépés és belépés valamely bevett vagy
elismert felekezetbe
IV. Külföldön élő magyar állampolgár és hazánkban élő külföldi állampolgár
vallásváltoztatása
V. A szertartásváltoztatás
VI. Gyermekek vallása és vallásváltoztatása (Törvényes gyermekek vallása és
vallásváltoztatása; Törvénytelen gyermekek vallása és vallásváltoztatása;
Törvényesített gyermekek vallása és vallásváltoztatása; A bevett vagy elismert
valláshoz nem tartozó, illetve felekezeten kívül álló szülők gyermekeinek
vallása és vallásváltoztatása; Lelencek vallása; Külföldi állampolgár
gyermekének vallása és vallásváltoztatása; Lehet-e egy államjogilag keresztény
vallásra kötelezett, de a szülők vonakodása miatt meg nem keresztelt gyermeket
kényszeríteni keresztség felvételére)
VII. Érvényben van-e még most is az ún. elkeresztelési rendelet?
VIII. A tanácsköztársaság alatt történt vallásváltoztatás és magyar
állampolgárok által Szovjetoroszországban kötött házasságok érvénye. s ezekből
származott gyermekek vallása
IX. Mikor nincs helye a vallásváltoztatásnak?
X. Az áttérő és kilépő fél adókötelezettsége elhagyott egyházával szemben
XI. Jogorvoslat