Sok emberrel találkozunk életünk során, rengeteg emberrel. Mint ahogy egy
folyam elfolyik mellettünk, úgy áramlanak el ők is mellettünk és tűnnek
el a ködben. Néhányan közülük rövidebb, mások viszont hosszabb szakaszt
tesznek meg velünk utunk során. Néhányukat sohasem felejtjük el. Velük
kapcsolatban az volt az érzésünk: a legfontosabb hely számukra mindig az
volt, ahol éppen tartózkodtak. Legfontosabb tettük pedig az, amit éppen
akkor készültek megtenni, és a legfontosabb ember mindig az volt
számukra, aki éppen velük szemben állt, és a segítségüket kereste.
Magukat sohasem tartották olyan fontosnak, mert figyelmükkel mindig mások
felé fordultak, azért hogy segítsenek nekik és megértsék őket. Igen, ezek
olyan emberek, akik a szeretet szemével látnak.
Amit Lexa Anders elmesél, azt ő mind átélte. Ezért tesznek
elbeszélései olyan mély benyomást az olvasóra. A mindennapi élet kis
eseményei, melyeket mi is átélünk, Lexa Anders tolla nyomán fényleni
kezdenek, - rádöbbenünk, hogy Jézus áll mögöttük. Így ezek a mindennapi
élmények a hit tanúságtételei és utat mutatnak Isten felé.
Ezek az elbeszélések mindannyiunkhoz szólnak. Hitükben megerősítik a
hívőket, az evangéliumtól távolállókat megismertetik Jézussal.
A könyv elbeszélései:
A „rózsaszín szemüveg”
Az öreg hegedűkészítő
Amikor anyám csak – pirosan – látott
Az első sikeres és sikertelen próbálkozások
Mesemondó nagyanyó
Börzén
Kosack mama
Jézus szereti a bűnösöket
Meggyőződésből? – Nem inkább szeretetből?
Biztos, hogy mi a szeretet szemével látunk…?
Tiéd a dicsőség…
A titkos kód
A kis táncosnő
Késő őszi tavasz
Szerelem az esernyő alatt
A Mönckeberg-kútnál
Isten szeretete határtalan