Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Kozma László: Az Isten boltja
Ennek a kötetnek a történetei erdélyi gyermekotthonokban játszódtak. Apró
emberi sorsok villannak föl bennük, a lélek eszmélkedése, magára
találása. Mint cseppben a tenger, tükröződik azonban bennük egy nagyobb
árvaság is: hiszen az első világháborút követő időkben a magyarság
egészének önértékelése, öntudata roppant meg, ma pedig a gazdasági
kényszerek szorításában a kultúra, az identitás értelme kérdőjeleződik
meg. Zsákutcába jutott gazdasági fejlődés, vergődő családok, az
úgynevezett szociális hálóból kihulló emberi sorsok, tanácstalanná váló
fiatalok, akik sokszor érthető indokokból, elhagyják szülőföldjüket, hogy
másutt olvadjanak be szerencsésebb sorsú nemzetekbe.
Lelhet-e támaszra az egyik árvaság a másik árvaságban, hogy a nemzet
egésze karolja föl azokat, akik máskülönben elvesznének. Katolikus,
református, alapítványi kezdeményezések igyekeznek segíteni: az ő
hétköznapi életükből villantunk fel egy-egy kockát. Hogyan találnak
lassan önmagukra az ide került gyermekek, és nem lehet nem meglátni, hogy
bennük a tágabb közösség eszmélkedik.
A kötet írásai:
Megérkezés; Próbatétel; Cseppre csepp!; Születésnap; Vizsga; Add a
neved!; Kié lehet?; Hajtás; El ne menj!; Ezüstpityke; Édesmama; Fürdés;
Milyen a mennyország?; Az Isten boltja; Illusztráció; Kérek valamit!;
Kenyérszegés; Csuporék; Százezer hóvirág; Újrakezdés; Kórház; Ketten
vannak; Csapat; A csavargó patak; Bűn; Zápor; Elemlámpa; A világ;
Természet; Mindig; Te nyertél!; Bálvány; Idő; Karácsony; Ősz; Tél;
Magány; Hópehely; Mindenütt süt a nap; Álom; Tábortűz; Dévai legenda