Fogolykiváltó Boldogasszony! Milyen kedves és sokatmondó címe ez a Szüzanyának! Mennyire kifejezi az ő kimondhatatlan anyai jóságát, melyet mindenkor velünk szemben érez, és milyen fényes bizonysága annak a gyermeki bizalomnak, mellyel a hívő keresztény nép Isten látogatásának idején erőért, oltalomért és segítségért hozzá fordul.
Nem új címe ez a Szüzanyának, több mint hétszáz év hitének és bizalmának patináját viseli magán. Visszanyúlik abba az időbe, amikor még pogányok kezében volt Spanyolország jórésze és rengeteg keresztény került a pogányok fogságába, akiknek nemcsak élete, hanem elsősorban hite és ezzel együtt örök élete forgott a legnagyobb veszélyben. Előbb Franciaországban Mathai Szent János (†1213), majd Spanyolországban Nolaszkói Szent Péter (†1256) lelkében ébredt fel az Úr Krisztusban való szent testvérközösségünk érzése és a hősi felebaráti szeretet megtalálta a módját annak, hogyan segítsen a fogságban sínylődő és a kárhozat veszélyébe jutott keresztényeken. Két szerzet is alakult, melyeknek célja a keresztény foglyok kiváltása volt a pogányok fogságából, és amelyeknek tagjai külön fogadalommal kötelezték magukat arra, hogy – amennyiben más mód nincs egyik-másik keresztény fogoly kiszabadítására – ők maradnak helyettük fogságban, csakhogy amazok kiszabadulhassanak. A felebaráti szeretetnek eme csodálatos és megrendítő intézményét pedig a legbiztosabb kezekbe tették le a szent alapítók: rábízták a Szűzanyára, hogy Ő legyen a szeretet hőseinek inspirálója és állandó védelmezője, a fogolykiváltók szerzetének felvirágoztatója és egyben a keresztény foglyoknak váltsága és szabadulása. Az ő nevében végezték a fogolykiváltás művét, és rövid idő múlva tapasztalta a keresztény világ, hogy mit művelt a Szűzanya és mennyi áldást árasztott a világra a fogolykiváltó szerzetesek önfeláldozása által.
Ettől kezdve fordul hozzá a kereszténység e címen, valahányszor háború szaggatja szét a családokat vagy erőszak töri meg a családi otthon szentségét és messze idegenbe, fogságba és száműzetésbe kerülnek a családok egyes tagjai. Ezért kérjük most is a Szűzanyát e címen: Fogolykiváltó Boldogasszony, hogy miként a múltban megmutatta anyai szeretetét, úgy most is vezérelje haza a fogságban levőket (a zsolozsmát 1945-ben írta a szerzője), nyissa meg a börtönök és internálótáborok ajtaját. E kis zsolozsmakönyv ezt az ősi hitet és határtalan bizalmat szeretné felébreszteni minden keresztény hívő szívében, és egyben vigasztalást is szeretne nyújtani mindazoknak, akik szeretteik hazatéréséért könyörögnek. Hogy pedig valóban vigasztalást találjon benne minden bánatos és megtört szív, azért a Szentlélektől sugalmazott Szentírás szavaiból: próféták jövendöléseiből és az Ószövetség örökszép zsoltáraiból készült e kis könyv az Anyaszentegyház zsolozsmájához hasonló formában.
Találjon minden megtört lélek oltalmat, menedéket, vigasztalást és meghallgatást a Szűzanyánál!