„Kim van az égben, s te nélküled mit akarok a földön? Ha testem és szívem elfogyatkozik is, Isten mindörökké szívem sziklája és osztályrészem.”
A szerző a 72-ik zsoltár szavaival ajánlja Égbeemelt Nagyasszonyunk dicsőségére, katolikus magyar testvéreink szetetetébe a füzet 12 elmélkedését Szűz Máriáról.
Sokszor volt „hős vértől pirosult gyásztér” hazánk, de Boldogasszony Anyánk mindig felemelt bennünket a romlás mélységéből. Hisszük, hogy ma is megteszi ezt, csak tiszteljük Őt, szeressük és kövessük Őt, és örvendezzünk megdicsőülésén! – írta a szerző a második világháború után, 1947-ben.