A kötet a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Kánonjogi Szemináriumának dolgozata.
A dolgozat két szóval, egyetlenegy fogalommal, az „ad nutum”-mal foglalkozik, mely kinevezést minősítő egyházjogi szakkifejezés, melynek értelmében a kinevezés az elöljáró belátása szerint visszavonható. A dolgozat célja az „ad nutum” kifejezés történeti kialakulásának és mai pontos jogi értelmének meghatározása. De a dolgozat ezen túlmegy, mert épp e kifejezés története is világos képet ad arról a jelentős változásról, mely a középkor végétől kiindulóan az egyházi alkotmányjogban bekövetkezett.
A dolgozat tartalma:
A püspöki általános helynök és a szentszéki elnök (A két hivatal kialakulása; A két hivatal lényege és szétválása; A két hivatal a CJC-ben)
Az esperes (A hivatal kialakulása és sajátságai; A CJC rendelkezése)
A plébános (A plébániák eredetétől a tridenti zsinatig; A tridenti zsinattól a francia forradalomig; A francia forradalom hatása a plébániákra; A „Maxima cura” és a CJC intézkedései)
A bekebelezett plébániák lelkipásztorai
A capellanus
Plébániai segédszemélyzet (Eredete és kialakulása a CJC-ig; A káplán elmozdítása a CJC-ben)
A templomigazgató
Az „ad nutum” megjelenése a kánoni jogban
A CJC az ad nutum kifejezést csak a felsorolt hivatalokra alkalmazza, éspedig céltudatosan csak az elmozdításnál
Ad nutum és ad arbitrium viszonya
Az „ad nutum” elmozdítás korlátai és jelentése (A jogos ok követelménye; A természetes méltányosság követelménye)