Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Katona Jenő: Az aszfalt apostola (Sonnenschein élete)
A a XIX. század végétől egy csodálatos megújulási folyamatnak vagyunk szemlélői a katolicizmus terén. Természetes, hogy ezt a szociális megújulást mély lelki és erkölcsi megújhodás előzte meg és készítette elő. „A szél fordul” – hirdették már Prohászka Ottokár Diadalmas világnézetének első sorai s a kereszténység, a modern gondolatok és érzések jegyébe állítva, új színt és alakot öltött. De új alakjában régi igazsága változatlanul megmaradt, csak a szívek feletti hatalma indult örvendetes fellendülésnek…
Ez a lelki reneszánsz a külfüldi katolicizmusban már nagyszerű eredményekre hivatkozhat. Elég legyen itt csak a francia katolicizmusnak a szeparációt és szekularizációt követő munkáját, a német centrumpárt egykori nagy szociális küzdelmeit, vagy a belga katolikusok Mercier bíboros vezetése alatt folytatott tevékenységét megemlíteni. Ez a vallásos és szociális megújulás, amely az Evangélium és az Egyház örök igazságaival hajol le a legszélesebb néprétegek bajaihoz, és a katolicizmust napjainkban is a legemberibb jövőt s legtágasabb horizontot jelentővé magasztosítja, megismétli Assissi Szent Ferenc igézetes alakjának és mozgalmának történetét. Amint ő egy merev, elvakult, helytelenül értelmezett orthodoxia és a középkor vallásos légkörében szükségképen dogmatikus eretnekség formájában jelentkező, felforgató valdensi és albigensi forradalom tébolya között megtalálta és megmutatta a biztosabban égbe vezető utat e földön és a kordájával megkötötte a XIII. század forradalomba guruló szekerét, akként magaslanak elénk ennek a modern, korszerű, nagyszabású, mélységes hittől és megváltást szomjazó akarattól áthatott mozgalomnak apostolai: XIII. Leó, Ketteler, Prohászka, Mercier, Sonnenschein és a neves és névtelen hősök serege.
Carl Sonnenschein alakja a valóságban életre elevenítve példázza, hogy nem kell tragikusan egy marxista-materialista szocializmus, vagy más téves kényszerű szinkretizmus vállalásával szerezni meg a szenvedő és dolgozó néprétegekkel való szolidaritás jogát, mint azt a magyar ifjúság egy töredék része, fájdalom, teszi – micsoda nemzedék is az, amelynek még mindig a történelmi materializmus kanóca pislog, fénytelenkedik, – hanem őbenne éppen a jobbaknak minden álma és törekvése: a vallásos és szociális gondolat tökéletes szintézise elevenedik elénk. Sonnenschein alakja nem a katolikus pigmeusok egyike, hanem az időtlen katolicizmus örök héroszai közül való, aki német földön, talán mindenkinél jobban megértette a Forderung des Tages lelkiismeretünkön dörömbölő szociális szavát. Mindenkinél jobban átérezte, hogy az egyéni és tömeglélekben egyaránt egy tragikus antagonizmus előtt állunk, amelyben egyrészről az örökségbe nyert és megszerzett hit és világnézet értékei, másfelől azonban az elnyomorodott tömegek reménytelen szociális szemlélete és helyzete áll egymással szemben. Ezt az antagonizmust feloldani, ezt a rianást megszüntetni, konkréte megmutatni mindazoknak, „akik nem hisznek már, mert mitsem remélhetnek többé,” hogy a katolicizmusba belefér, mert bele kell férnie napjaink egész megoldásra váró szociális kérdésének igazsága, sőt attól, rendíthetetlen isteni törvényekbe gyökereztetve, még erősebb támaszt nyer: ez a próba megért számára egy, az Ige szolgálatában magát szüntelenül emésztő, csodálatos emberéletet.
A könyv szellemi portréja igyekszik nyomon követni Sonnenscheint, kora ifjúságától, Tevere-parti kiérésétől, római előkészületi éveitől kezdve káplánkora és München-Gladbach füstös gyártelepei, a rajnai katolicizmus területein át működése legsajátabb szinterére, a háború utáni Berlinbe. Szeretné éreztetni plasztikus módon életének és működésének dinamikus ütemét, belső lázát és csodálatos eredményeit. Szeretné hűen elmondani töprengéseit és küzdelmeit a fiatal éveiben oly extrém-szubjektivista és kritikus lelkialkatú Sonnenscheinnek azok számára, akik, mint egykor ő, még önmagukban küzdenek. És felmutatni egy egész szociális epoka reprezentánsát felemelő példa gyanánt azok számára, akik önlelkükkel készen immár küzdelembe indulhatnak.
A könyv tartalma:
Berlini Miatyánk (A műhely, a nyomortanya, a kórház és a börtön Miatyánkja)
Római évek (Szent Ignác kollégiumában; Az örök Róma tornyai alatt; Nordiche citta…: Az északi föld dala…; Az olasz katolicizmus távlatai; Romolo Murri; Szociális beállítottságú katolicizmus)
München–Gladbach( A Megtalált életforma: Tömegek patkánybűvölője; Diákok marsallja; A világháború orkánjában)
Berlin előtt (Sonnenschein lelki arca)
Berlin (Berlin aszfaltja; Berlini himnusz; Sonnenschein és a politika; Sonnenschein egy napja; A cédulakatalógus szentje; A szónok; A szerkesztő; Jegyzetei)
A vég (Sonnenschein hagyatéka)