Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Karg Kasszián: A kis titok
A könyvecske mindenkihez akar szólni, minden lélekhez hozzáférkőzni, hogy kedves és hathatós eszközzel szolgáljon a lelki életben való haladásra. Ebben megtalálja a gyermek a magáét, de megtalálja a felnőtt is. A beteg, a szenvedő úgy érzi majd, hogy ezt a könyvet éppen neki írták. A pap, a szerzetes, a lelkivezető tapasztalja, hogy belőle bizony még ő is hasznot meríthet. Az Istennek hűséges gyermekei, akiket éppen meggyőződésükért, buzgalmukért a világ nem ritkán kigúnyol és lekicsinyel, mint valami evangéliumot, vagyis jóhírt fogják a „kis titkot” üdvözölni. A lelki életben lépcsőre ismernek benne, amelyen át, ha Isten is úgy akarja, a „Nagy titkot”, vagyis a misztikát megközelíthetik.
A „kis titok” a léleknek mintegy lélegzetvétele. Lelkünknek légköre a jó Isten, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk”. Márpedig „az Isten szeretet”. (1Jn 4,8) Ezt a szeretetet leheljük be és ki a „kis titoknak” nem gépies, hanem értelmes és bensőséges ismételgetése által. A forma nem lényeges. Magunk választhatjuk meg lelki ízlésünk szerint, amelyet a Szentlélek ébreszt bennünk. Sőt változtathatjuk is ezt a formát. Nem jó a lélek szárnyát szegni. Válasszon tehát mindenki magának egy kedves gondolatot, amely úgy a szívéből fakad. Tegyük meg ezt lelkünknek központi alapgondolatává, és hogy azzá váljék, ismételgessük azt reggeltől estig gyakorta, mígnem az húsunkká, vérünkké lesz. De ez az ismételgetés se legyen affajta robotmunka. Ne csináljuk azt csupán megszokásból avagy kényszerből, hanem szerető állhatatosságból. Ha valakinek még nem volna ily kedvelt gondolata, a könyv ajánl neki. Ilyen lehetne pl.: „Jézusom, szeretlek!” vagy: „Jézusom, örömöt akarok neked szerezni!” vagy: „Jézus, te szeretsz engem!” vagy: „Mindent érted, Jézusom!” vagy: „Mit ne tennék meg Jézusért!” vagy: „Jézus, maradj lelkemben!” vagy: „Uram, kit szívemben hordozok, légy velem!” vagy: „Jézusom, neked ajánlom Szűz Mária által tiszta szívemet!” vagy: „Üdvözítőm, apostolod akarok lenni!” vagy: „Üdvözítőm, tanítványod kívánok lenni!” vagy: „Jézusom, hű maradok hozzád!” vagy: „Jézusom, feláldozom magam érted!” vagy: „Jézusom, szent Szíve, feltétlenül bízom benned!” vagy: „Jézusom, isteni testvérem, te szeretsz engem!” vagy: „Szerettél engemet, szeretlek tégedet, én Jézusom!” stb. Kiki válasszon tehát ezek közül, vagy ezekhez hasonló rövid jeligét. Maradjon meg mellette hosszabb ideig és ne egykönnyen változtassa meg azt, ha csak nem tudja, érzi, hogy egy másik neki jobban beválik. Ez legyen tehát most már ettől fogva az ő „kis titka”.
A „kis titoknak” kell fokozatosan mintegy hidat alkotnia, amelyen át a lélek mind többször és mind bizalmasabban közeledik Istenhez, és megszokja a vele való bizalmas párbeszédet, amely kimondhatatlan lelki örömökkel és sok és nagy lelki haszonnal kapcsolatos. Hogy azután mit és hogyan közöljön a lélek Istenével és hogyan vegye fel vele a mind sűrűbb kapcsolatot, erre részletesebb szabályt adni alig lehet, de nem is szükséges. Mert a szeretet nagyon találékony. A „kis titok” pedig a szeretet titka. Ez a szeretet ösztönzi és tanítja meg a lelket arra, hogy valahányszor csak gondolatainak ura, vagyis szabadon tudja magát valamire elhatározni, az ő „kis titka” útján, az ő „kis titka” segélyével és annak alapján mintegy belélegzik az őt körülárasztó, szerető Istenségbe s mintegy beleheli őt. Rajta kell lenni, hogy az embert ebben sem szeszély, sem belső lelki háborgás, sem külső zavaró körülmények ne akadályozzák.