Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Huszár Győző: Neveléstan a philosophia perennis alapján – I. kötet: Általános neveléstan
A természettudományok bámulatos fejlődése átalakította a föld színét, és a változás elkábította az embereket, s a szellemi és erkölcsi téren is szerettek volna változást látni. Ebben az óhajban nincs is hiba, ha a minél nagyobb erkölcsi tökéletesedésre törekszik, és ezt igazi alapokon keresi. Csakhogy az anyagi kultúra káprázata elszédítette az emberiséget, és kontár kezekkel fogtak a szellemi és erkölcsi rend átalakításához.
Míg az anyagi kultúra terén való (reális) alapokból indult ki az emberiség, és mindegyik kutató elődeinek elért eredményére támaszkodott, addig a szellemi és erkölcsi téren úgy gondolta előidézni a változást, hogy a régi erkölcsi rend kipróbált és bevált alapjait elvetette, s helyettük üres, semmitmondó és soha be nem bizonyított tételeket állított fel, és rájuk építette egész társadalmát. Így az elődök hosszú százados munkája veszendőbe megy, a szív gonosz indulatai zsarnokoskodnak az ész fölött, és kényszerítik, hogy jobb meggyőződése ellenére a szenvedélyek tobzódását és a bűnt jogosnak tűntesse fel
Alap nélkül nincs szilárd épület; már pedig az alapok, amelyeken a régi erkölcs ellenségei a társadalmat fölépíteni szeretnék, teljesen ingatagok. Fokozza a bajt, hogy már tanszékekről és a sajtóban is büntetlenül tagadják a társadalmi együttélés alapjait, mint: az Isten létét, a másvilágot, a tekintély elvét s ezzel együtt a jogos felsőbbségnek való engedelmességet, a házasság felbonthatatlanságát, a magántulajdont stb. Az új elvek nem lehetnek valamely társadalom alapjai, mert nem elvek, hanem többnyire tagadások, és amelyeknél mégis találkozunk állításokkal, az állítások többnyire hamisak. Tagadásokon és hamis állításokon pedig nem állhat fenn társadalom.
Az elvek, amelyekre társadalmunkat átcsempészni akarják, rögeszmék, szappanbuborékok, amelyek rögtön szétpattannak, amint a hideg és józan ész vizsgálja tartalmukat, hogy megítélje értéküket. Az új elvek nem lehetnek valamely társadalom alapjai, mert nem elvek, hanem többnyire tagadások, és amelyeknél mégis találkozunk állításokkal, az állítások többnyire hamisak. Tagadásokon és hamis állításokon pedig nem állhat fenn társadalom.
A nevelést problémává tette az Isten létének a tagadása, a durva materializmus, a csődbe került marxizmus, a pozitivizmus, a pantheizmus stb. Röviden: a nevelést problémává tették amaz irányzatok, amelyek az ember természetének a lerontásán fáradoznak. A nevelés az ember természete után igazodik; ha tehát tagadjuk az ember természetét, akkor lerontjuk a nevelést is.
E mű a neveléstant teljesen bölcseleti alapon elemzi. Melyiken? Nem a modern bölcseleti rendszereken, mert azok mind csődbe kerültek. A könyv csak azt a bölcseletet fogadhatja el alapnak, amelyben e kérdésekre: mi az ember? mi a világ? honnét vagyunk? hová megyünk? mit ér az emberi megismerés? természetünket teljesen kielégítő feleletet kapunk, mert nem foglalkozhatunk neveléstannal, ha e kérdésekre nem tudunk, vagy nem akarunk megfelelni. Ez a bölcseleti rendszer pogány talajon született, de a skolasztika megkeresztelte.
Huszár Győző (1881–1956) kántortanító hatalmas műve három kötetben elemzi a
neveléstant. Ez az első kötet az általános neveléstant taglalja a következő nagy témák szerint:
1. A nevelés fogalma (A nevelés fogalma tartalma szerint; A nevelés fogalma terjedelme szerint);
2. A nevelés lényege szerint (A földi boldogság; A nevelés eszközei; A nevelés lehetségessége és szükségessége. A tudatosság és tervszerűség szükségessége; A nevelés tulajdonságai);
3. A nevelés viszonyaiban (A nevelés közvetlen viszonyaiban; A nevelés közvetett viszonyaiban);
4. Nevelők (Valódi nevelők; A neveléshez hasonló hatások).