Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Herwig Ferenc: A farkasok között
Ezen a bizarr elbeszélésén régi legendák és vértanútörténetek reminiszcenciáinak fénye csillog, azután ráborul a modern nagyvárosok hihetetlen társadalmi nyomorának sötét árnyéka, hogy végül romboló, öldöklő forradalmak vérvörös ege tegye ijesztően félelmetessé. Ilyen hatások összetételéből született meg e modern legenda, ahogy írója nevezi, avagy e költői prófécia, minek a fordító mondja.
A kolostor csendjébe és liturgikus szépségei közé vágyódott ifjú pap egyszerre csak elmereng Szent Máté szavain: „Úgy küldlek titeket, mint juhokat a farkasok közé”, és nagy lelki tusák után odahagyja a békés kolostort, hogy a tevékeny életbe, az evangélium említette farkasok közé menjen. Nem pogány vad népek közé, hanem a nagy világvárosok istentelen, állatias tömegei, a „massa damnata” közé akarja Krisztus Urunk mindent legyőző szeretetét vinni. Gondolatát tett követi. Mint egyszerű, éhező munkás, majd mint nyomorult koldus áll az utca csavargói, a külvárosok söpredéke közé, és majd könyörülő csodálkozást, majd ellenszenvtől fűtött gyűlöletet ébreszt a tömegtől teljesen elütő gondolkodásával és cselekvésmódjával. A jobb érzésűek védelmére kelnek, mert látták, hogy ez a közönséges és mégis rendkívüli ember mindenkinek mindene lett. Szeretettel foglalkozott a megroppant lelkekkel, tudott gyógyító írt a szív minden bajára. Nem rettentették vissza undok kiütések, tátongó sebek. Az ágyhoz szegzett szenvedők alig várták, hogy meglátogassa őket. Megcsinálta a gyermekek falovacskáinak kitört lábát, a nyikorgó székek, repedezett fazékok kijavítva, megszépülve kerültek ki kezéből. A nyomorultak minden ügyes-bajos dolgukban nála kerestek segítséget.
Mint a harci riadó terjed most neve mindenfelé, s társakat hoz neki, kikkel valamiféle szerzetesrendi életet él pincékben, katakombákban, közös nyomorban, megfeszült munkában, hogy segíthessenek másokon. S minden egyes nap meghozza a maga bőséges aratását jótettekben. Jutalomképpen később mégis köveket, szemetet zúdít reájok az üvöltő gaz tömeg. Mint a farkasok szerették volna széttépni gyűlölt ellenfelüket. Szét is tépik, mint vértanú hal meg Krisztus hitéért, Krisztus szeretetéért.
Szent Sebestyén vértanúra emlékeztető drámai jelenettel fejeződik be az érdekes problémát felvető elbeszélés, amely a vita activát állítja előtérbe a szerzetesi vita contemplativával szemben. Később azonban maga is vallja, hogy hősünk a csüggedés óráiban az új erőrekapást a kolostorban visszamaradt társak imájának köszönheti. A Gondviselés a rejtekben végzett imának éppoly termékenyítő erőt ad, mint a lelkek szőlőjében kapáló munkások vérverejtékének. A kolostornak tehát a modern viszonyok közt is megvan a maga létjogosultsága és rendeltetése.
Jelességei a műnek a színes, nagy természetérzékről tanúskodó leírások, az elbeszélés eleven drámai menete, a nagy szociális igazságok meglátása és szívbemarkoló előadása, szép elmélkedő részek és fejtegetések beleszövése. A legendák hatása a műben félreismerhetetlen. Vannak vonásai a Szent Elek legendájából és a gránátalma hősének életéből, Szent Sebestyén és Szent István vértanúknak történetéből; de éppúgy meglátszik rajta a modern reális-naturalisztikus és szociális írók egész seregének hatása. (Fallenbüchl Ferenc)