Henri Morice kanonok ebben a művében az „Ecce homo” képét látjuk megfestve, de úgy, hogy ennek a képnek minden szépsége belülről való – omnis decor ab intus. Ez a mű az egyik legteljesebb és legrendszeresebb munka, amely Jézus Krisztus jelleméről megjelent. A szentek Legszentebbikének, az isteni Mesternek, minden letszentség mintaképének a lelkébe segít bepillantani. Fönséges, isteni távlatok nyílnak meg előttünk, amelyek meghatnak, megindítanak és követésre buzdítanak a krisztusi jellemnek önmagunkban való kidolgozására. Az ember minden erkölcsi értéke és szépsége jellemében domborodik ki. A krisztusi jellemek mindig szerencsésen tudják magukban egyesíteni az Isten, a felebarát, az Egyház és a Haza szeretetét.
Ha Tiberius idejében Palesztinában éltünk volna és véletlenül találkoztunk volna a názáreti Jézussal, mit gondoltunk volna róla? S ha azután, hogy róla való első benyomásunkat igazoljuk, hónapokon keresztül követtük volna őt, ha, mint az apostolok, az ő meghitt közelségében élhettünk volna: hallgatva minden legkisebb szavát, megfigyelvén cselekedeteit, működését, magatartását, milyen véleményünk lett volna jelleméről?
Kétségtelenül már az első találkozás alkalmával is úgy tűnt volna fel, hogy ő nagyon is különbözik a többi embertől. Nincs tökéletes ember. Senki sem egészen kifogástalan. Legtöbb embertársunknál látunk hiányosságokat, bántó hibákat. Jézus ellenben maga a tökéletesség. Benne megvannak mindazok az erkölcsi tulajdonságok, tehetségek, amelyeket embertársainkban elszórtan látunk. Ő a szellem, a szív és a tevékenység embere egy személyben. Senki úgy nem beszélt, mint Ő, senki sem tudott az emberekkel úgy bánni, őket úgy magával ragadni, a maguk sekélyességéből kiemelni, mint Ő. Benne nincs hiányosság, eltorzultság, befejezetlenség. Minden emberi képességét a legmagasabb fokra, erőre emelte. „Mindvégig”, ez volt a jelszava. Ebben a nagy lélekben minden nagy és innen van az, hogy nekünk, akik annyira félénkek, annyira kisveretűek vagyunk, hogy ne mondjunk többet: Ő mindenben szélsőségesnek látszik, ellenszenveiben éppúgy, mint gyöngédségében éppúgy, mint haragjában, méltatlankodásában, fájdalmaiban csakúgy, mint örömeiben.
De ami különösen figyelemre méltó benne, az az, hogy egybe tudja foglalni és össze tudja egyeztetni az egymással ellentéteseknek látszó tulajdonságokat. Lelke erős, de egyszersmind gyöngéd. Tanainak mélységével csak előadásának világossága versenyezhet. Ő egyaránt tapintatos és bátor, megbocsátó és szigorú, méltósággal teljes és nyájas, alázatos és szilárd, hősies és gyöngéd. Ellentétekből áll, de ezek az ellentétek benne egy összehangzó egészbe olvadnak. Benne nincs hangzavar, a végletek egymást érintik és találkoznak. „Krisztus az összhang”.
Jézus megérdemli tehát azt a dicsőítést, amit a katolikus liturgia az Ő édesanyjáról mond: „Te vagy maga a szépség és Benned nincs folt”. Benne az emberi természet megismerte az öröm teljes megvalósulását. Ő a tökéletes ember, a kiváló ember, par excellence ember, Isten szíve szerint való ember. Innen való az „Ember-Fia” címe, amelyet szeret használni, amikor harmadik személyben beszél magáról.
Más könyvek Jézus istenségének bizonyításával foglalkoznak, isteni és emberi természete közötti kapcsolatok megállapításán dolgoznak. E könyv törekvése szerényebb: a testet öltött Ige személyében legfőképpen a lelket és annak főbb megnyilatkozásait vizsgálja: a szellemet, a szívet, az akaratot, a működést. Más szóval ez a munka inkább lélektani, mint hittudományi.
A könyv tartalma:
Első rész: Jézus szelleme
I. Jézus szellemének ereje
II. Jézus szellemének egyszerűsége
III. Jézus szellemének gyöngédsége
Második rész: Jézus Szíve
I. Isten iránti szeretete
II. Szeretete az emberek iránt
III. Hazaszeretete
IV. A bűnösök iránti irgalmassága
V. A szegények iránti szánalma
VI. fejezet A gyermekek iránti gyöngéd szeretete
VII. Az apostolok iránt való barátsága
VIII. fejezet: Ellenszenvei
IX. Szigorúsága
Harmadik rész: Jézus akarata
I. Szentsége
II. Igazságossága
III. Egyeneslelkűsége
IV. Akaratereje
V. Önérzetessége
VI. Alázatossága
Negyedik rész: Jézus működése
I. Az igehirdető
II. A Nevelő
III. A szervező
IV. Az imádság embere