Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Hegedűs László: Fohászok. Búcsúval ellátott rövid imádságok (1945)
Az imádság a lélek levegője; kell, hogy benne éljen a lélek. A lélek lélegzetvétele, mely nélkül nincs lelki élet. Azért int az Úr Jézus: „Mindenkor imádkozni kell és abba bele nem fáradni.” (Lk 18,1) Azért köti lelkünkre Szent Pál is: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5,17) Szorosan véve imádkozáson azt a lelki tevékenységet értjük, amidőn a lélek közvetlen kapcsolatot keresve Istennel, színe elé járul, és imádását, dicsőítését, hálaadását, bánatát, engesztelését, kérelmeit és egyéb buzdulatát gondolatokban kifejezi és szavakba, vagy magasabb fokon vágyakba, érzelmekbe önti.
De hogyan álljon helyt az állandó imádkozásban a mai ember az Üdvözítő Jézus szándéka szerint? A ma életének forgatagában, százfelé húzó foglalkozásában, igényeiben és szükségleteiben megoszolva, széjjelszedve? Sokan vannak, akik nagy és lekötő elfoglaltságuk közepett vagy fáradtságuk miatt képtelenek hosszabb szóbeli vagy elmélkedő imába merülni. Annál inkább megfelel nekik egy-egy szívből jövő imafohász, amely, ha alázatos szeretet sugallja: „áthatol a felhőkön és meg nem nyugszik, míg oda nem jut és nem tágít, míg a Magasságbeli rá nem tekint”. (Sir 35,21)
Az imafohászok, „röpimák” rövid, formás kifejezései részünkről annak a valóságnak, hogy Isten velünk. Benne élünk, mozgunk és vagyunk, és hogy mi ezt hisszük, tudjuk és ennek örülünk. Kifejezései annak, hogy mi jól érezzük magunkat Nála, hogy mi is Vele, Nála akarunk maradni mindig, és ehhez kérjük is a Boldogságos Szűz és minden mennyei pártfogónk segítségét. Mert mit használna nekünk, ha az Úr velünk, – Dominus nobiscum – de ha mi nem vagyunk az Úrral? Egész nap alig gondolunk Rá!
Ha a legrövidebb imádságot fohászimának nevezzük, úgy a fohászimák használata oly ősi keletű, mint maga a Szentírás. Az ó- és újszövetség telve a legszebb példákkal. Fontos, életbevágó alkalmakkor, amikor nagy emberek nagy pillanatok hatása alatt állnak, a Szentlélek érintései nyomán röppennek el ajkaikról fohászaik a szabadító, megsegítő, könyörülő Úristenhez, éppúgy, mint kis emberek lelkéből fölszakadt megnyilatkozások, egyszerű, megdöbbentően egyenes kéréseik. A fohászimák a lelki összeszedettséget nagyszerűen gyakoroltatják velünk; a rendszeresen gyakorolt fohászimák viszont az összeszedettség erényének kétségtelen jelenlétéről tanúskodnak. A röpimák gyakorlatát az Egyház ajánlja.
Ez a könyv a legrövidebb búcsú- és fohászimák fontosságára és állandó alkalomszerűségére hívja föl a figyelmet, és ezeknek a legrövidebb búcsúimáknak teljes, hű, a hivatalos utasításoknak pontosan megfelelő fordítását adja áttekinthető csoportosításban. Ezek a csoportok:
A Szentháromság egy Istenhez
Az Úr Jézus Krisztushoz
Jézushoz a legméltóságosabb Szentségben
Jézus eucharisztikus Szívéhez
Krisztus Királyhoz és Jézus szentséges Szívéhez
Az Úr Jézus szenvedéséről
A Szentlélekhez
A Szentcsaládhoz
A Boldogságos Szűz Máriához
A szent angyalokhoz
A szentekhez
A megholt hívekért
Egyháziakért
Szülőkért
Meghalt férfiért, névszerint
Meghalt nőért, névszerint
Boldog halálért
A haldoklókért
Az Egyházért
Békéért
A Pápáért
A papságért
Egyháziak önmagukért
Papnövendékek
Nemkatolikusok megtéréséért
Jótevőinkért
Gyermekek imája
Búcsúima azok számára, akik templomok berendezésén, egyházi ruhák készítésén és javításán dolgoznak
Légitámadás alkalmával