Halász Pius könyve előszavából: „E könyv gondolatai a zirci liturgikus napok vezérfonalául szolgáltak, ezért sem teljességre, sem eredetiségre nem tartanak igényt. Hogy mégis megjelennek nyomtatásban, annak családi vonatkozása van. Az 1942. év szent emlékezés a magyar ciszterciek számára. Nyolcszáz esztendővel ezelőtt hangzott föl először magyar földön a ciszterci liturgia. Rendünk azóta alázattal vállalta a tragikus magyar sorsot. Nehéz idők viharai húztak el fölötte is. Volt idő, mikor végleg elhallgatott zsolozsmáink szava. Korok jöttek, melyek idegenül, sőt ellenségesen állottak vele szemben. A jozefinizmus 1786-ban egyetlen tollvonással némította el Isten dicséretét kórusainkban. De Isten végtelen irgalmából ez is elmúlt, s a tiszta tűz újból lángot vetett! Szent Rendünk eme nyolcszázesztendős szelleme előtt akar tisztelegni ez a szerény írás, és a hálás gyermek kegyeletét szeretné leróni a Genius Loci iránt. Szeretettel teszem le e kis könyvet Testvéreim kezébe, akiket Isten kifürkészhetetlen kegyelme a naponkinti legszentebb szolgálatra hívott meg, hogy egy kissé ez is segítse fölszítani azt a tüzet, amely a preszbitérium kézföltétele által adatott nekünk. (1Tim 4,14)”
A könyv megjelenése óta még egyszer elnémült a zsolozsmák szava a kommunista diktatúra alatt. Most mégis újra ég a tűz…
A könyv tartalma:
A virrasztó lélek imája (Venite exultemus! …).
Dicsőség az Atyának… (Az imádás és tisztelet szelleme a liturgiában; A teremtmények fölszentelése; Az Elsőszülött hódolata).
Dicsőség a Fiúnak … (Liturgikus közösség; Az ige megszentelése; A Bárány áldozata).
Dicsőség a Szentléleknek (Liturgiánk Szentlelke; A munka fölszentelése; A liturgia és lelki életünk).
A búcsúzó lélek imája (Salve Regina …).